Ostrava 2007
Reggel 5 órakor indultunk, délre értünk oda. A tavalyi egy órához képest 5 perc alatt meg volt a „becsekkolás” (ugye, a rutin meg az évek…). Két óra pihenés után már játszhattunk is némi bonyodalom után egyik csoportból a másikba pakoltak. Sajnos, mint később kiderült az erősebb csoportba kerültünk.
Az első meccset a későbbi döntőssel játszottuk a SM TAURAGÉ-vel (litván). Hiába készültünk egy héten keresztül arra, hogy hogyan is kell Ostravába játszani (csak 3, 5, 8 mp-eket fújták, meg a brutál agyonverős faultokat…), teljesen megilletődve vettük tudomásul, hogy fizikailag felénk nőtt ellenfelünk. Ment a sírás-rívás és hát persze sima zakó lett a vége.
Másnapra a meccs utáni fejmosásnak meg lett az eredménye, a szerb BC ZRENJANINAC ellen ki-ki meccset játszottunk, félpályás letámadásunk annyira összezavarta őket, hogy néha teljes pánikban dobálták ki a pályáról a lasztit. A végjátékot viszont két buta hibával elrontottuk, így 7 ponttal ők nyertek.
Még aznap a csoport másik litván csapatával, a SKUODAS-sal játszhattunk a csoport harmadik helyéért, sajnos újabb vereség lett a vége. A végén ők lettek a harmadikok.
Az este az edzőknek vacsora, a gyerekeknek diszkó következett, hát egy valamibe mi voltunk a legjobbak az összes lány a fiúk körül bóklászott!!!
Szombaton, a torna legjobb felépítésű (3 két méter feletti játékos…), a másik csoport elsőjével, a későbbi győztessel a litván SM KURŠENAI-val játszhatunk reggel 8:30kor a legjobb 4 közé kerülésért. A zakó várható volt, a hozzáállásunk lehetett volna jobb is.
Az 5-8 között a német BV CHEMNITZ-el játszottunk, a torna egyik legjobb, legizgalmasabb meccsét. Sajnos egy elképesztő bírói döntés miatt 3 ponttal kikaptunk. 20 mp-el a vége előtt 1 pontnál övék volt a labda. Mindenki tudta, hogy fault következik, de a kedves bíró bácsi a torna egyetlen sportszerűtlen faultját lefújta… Így hát 2 dobás plusz labdájuk volt, ami után persze megint faultot kellett ütni. A végén nem sikerült hármast dobni.
A 7. helyért az orosz ORBITA MOSKVA-val játszottuk. Robi ezen a meccsen már nem tudott játszani folyamatos görcsei miatt, így a legjobbunk nélkül csak szenvedtünk.
A 8. helyet szereztük meg. A tornát egyértelműen a litvánok uralták, egy-két felnőtt csapat megirigyelné szerkezeti felépítésüket, hozzáállásukat, szervezettségüket. Sokat tanultunk és itthon akár csak tavaly, biztos tudjuk majd kamatoztatni.
A Neuberger Robit lehet kiemelni a teljesítményéért. Több edző elismerően veregette meg a vállát meccs után.
Köszönjük a szülőknek, hogy részt vehettünk a tornán!
A buszút megint remek volt, ezért külön köszönet Ács Attilának, és persze az Ácsbusznak!
Nagy Bálint