2011. március 18 és 20. között az ukrajnai Lviv (Lvov) városában vettünk részt egy nemzetközi kosárlabda tornán az 1998-as születésű fiúkkal. A történet még tavaly júniusban kezdődött, amikor Lengyelországban, Przemysl városban vettünk részt három csapattal szintén egy nemzetk

Article Pic

Hevér Ferenc

2011. március 18 és 20. között az ukrajnai Lviv (Lvov) városában vettünk részt egy nemzetközi kosárlabda tornán az 1998-as születésű fiúkkal. A történet még tavaly júniusban kezdődött, amikor Lengyelországban, Przemysl városban vettünk részt három csapattal szintén egy nemzetközi kosártornán. Akkor ismertük meg az ukrán csapatot és nagyon kedves vezetőit. Az október 23-i nemzetközi tornánkra meghívtuk őket is, akkor azonban az utolsó pillanatban lemondták a részvételt, mert az egész csapat lebetegedett. De már akkor meghívták csapatunkat az általuk szervezett kupára. Ezen a hétvégén látták vendégül csapatunkat, nem is akárhogyan!

Utazásunk rögtön komoly nehézséggel indult. Olyan cégtől rendeltük az autóbuszt, akikkel már utaztunk korábban és mind a szolgáltatás minősége, mind az ára kiváló volt. Most azonban az utolsó pillanatban jelezte a cég, hogy a megbeszélt busz helyett műszaki probléma miatt kénytelen egy picit kisebb buszt küldeni. A csütörtök esti indulásnál derült ki, hogy bár az utasok elférnek a buszon, a csomagok számára nincs elegendő hely. 2011. március 18., csütörtök, 21:45, Kaszás csarnok: kicsi a busz és 22:00-kor indulnunk kell. A szülők rögtön szervezni kezdték, hogy nagyobb buszra cseréljük a rendelkezésre álló mini járgányunkat. Szerencsére az összes szülő partner volt és vállalták a többletköltségeket, miközben a buszos cég is tudott nagyobb buszt küldeni. Háromnegyed 12-kor, majdnem két órás csúszás után végre elindultunk egy igen magas komfortfokozatú busszal. Egyetlen hiányossága volt, ami később mégis hasznosnak bizonyult: nem volt DVD lejátszó a buszon, így nem filmekkel butítottuk magunkat. A játékosaink kénytelenek voltak beszélgetéssel tölteni az időt. Hasznos kaland volt ez is!

600 km állt előttünk. A hazai szakasz csendben, alvással telt. A határon töltött két óra azonban felrázta a csapatot. Így, miután felkelt a nap és átkeltünk a Kárpátok hatalmas hegyein, a fantasztikus táj lekötötte mindenki figyelmét. Pontosan délben, 12 órányi zötykölődés, de valójában 14 órás utazás után megérkeztünk Lvovba. Elfoglaltuk a szállást, megebédeltünk és fél 3-kor már elkezdtük az első meccsünket. Sajnos a torna legerősebb csapata ellen, akiket ugyan eddig már kétszer is legyőztünk, de ma nem bírtunk velük és a fáradtság közös túlerejével. Nem akarom azonban felmenteni a csapatot, mert bizony nagyon gyengén játszottunk. Rengeteg ki nem kényszerített hibát vétettünk és én nem tudom az összest a fáradtság számlájára írni. Már akkor sejteni lehetett, ami később bebizonyosodott, hogy ez a meccs volt a torna döntője.

A többi mérkőzésen sem játszottunk jól, bár mérkőzésről mérkőzésre javult a játékunk. Sajnos túl sok hibát vétettünk, nem küzdöttünk eléggé. Időnként úgy éreztem, hogy játékosaim szerint elég a mezt kitolni a pályára. Szerencsére mindig sikerült megtalálni azt az ötöst, azokat a játékosokat, akik hajlandók voltak küzdeni és fegyelmezetten játszani. Így végül minden mérkőzésen fordítani tudtunk és meg is nyertük az utolsó 4 meccsünket.

Öt mérkőzésen 4 győzelemmel és egy vereséggel megszereztük az ezüstérmet. Hasznos meccseket játszottunk és remélem, hogy sok hasznos dolgot megtanultunk. Nekem rengeteg tanulsággal szolgált a torna és bízom abban, hogy játékosaimnak is.

Összes ellenfelünk stílusára a keménység volt jellemző, néha bizony már-már a brutalitás határát súroló keménység. A gyengébb csapatok behúzódtak, a képzettebbek azonban szoros emberfogással zavartak minket. De minden csapat rendesen odatette magát, ha dobó játékost kellett ártalmatlanítani. Az utolsó meccsünk volt ebből a szempontból a legkeményebb és én ekkor féltem a sérüléstől is. A dobó játékost többször két kézzel lökték hátulról, máskor pedig nemes egyszerűséggel elkaszálták. Bár személyi hibát szinte mindig ítéltek, ezek sportszerűtlen hibák voltak. De nem ezen a meccsen. Szerencsére túléltük ezt a meccset is. Voltak apróbb sérülések, de nem a személyi hibák miatt. Csak Balázs utolsó meccsen szerzett bokasérülése komolyabb egy picit,de szerencsére pár napos pihenő után az rendbe jön majd. Neki gyógyulást kívánunk!

Nézzük a mérkőzések eredményeit és pontdobókat.

Kaszások – Gim Baskets (Lengyelország)        39:56   (10:18; 13:13; 10:8; 6:17)
Kaszások – BK 99 Presov (Szlovákia)             49:17   (7:2; 16:5; 14:6; 12:4)
ZOSI Sportiskola (Ukrajna) – Kaszások         41:44   (2:5; 11:12; 16:9; 12:18)
SK Karpatski Levi (Ukrajna) – Kaszások         32:47   (7:12; 5:12; 8:8; 12:15)
Kaszások – ODUSI Sportiskola (Ukrajna)       64:35   (10:11; 14:17; 24:1; 16:6)

NÉV/Ellenfél Gim Baskets Presov ZOSI Sportisk. Kárpáti Levi ODUSI Sportisk. összes pont átlag
Vizvári Kristóf 4 6 4 4 4 22 4,4
Vígh Marcell 0 8 10 7   25 6,25
Fürstál Ádám 4 3 1 2 0 10 2
Korompai Zs. 6 2 1 2   11 2,75
Pápai Máté 8 6 15 8 25 62 12,4
Ferencz Alex 0 0 0 0   0 0
Détár Andris 0 2 1 2   5 1,25
Huber Gyuri 8 9 10 7 15 49 9,8
Marosfalvi M. 5 0 0 0 0 5 1
Marek Marci 2 3 2 0 13 20 4
Kalanovics Z. 0 0 0 2 5 7 1,4
Katona Balázs 0 2 0 0 0 2 0,4
Nagy Krisztián 0 4 0 5 0 9 1,8
Horváth Brúnó 2 4 0 8 2 16 3,2
Összesen 39 49 44 47 64 243 48,6

By hever