Kiváló hangulatú négyes döntő volt az idei. Az esemény összefoglalásaként és a körülményekről is sok mindent kíván közzé tenni egyesületünk. A mérkőzések kapcsán időrendben haladván az első elődöntővel kezdjük.
A Titánokat igencsak meglepték a P
Kiváló hangulatú négyes döntő volt az idei. Az esemény összefoglalásaként és a körülményekről is sok mindent kíván közzé tenni egyesületünk. A mérkőzések kapcsán időrendben haladván az első elődöntővel kezdjük.
A Titánokat igencsak meglepték a Párducok. A félidőben jelentős előnyre tettek szert, ami annak volt köszönhető, hogy az első negyedben szinte hibátlanul játszottak, a második negyedben pedig annyit hibáztak, mint az ellenfelük. A harmadik negyedben valami jelentősen megváltozott. A Párducok rengeteget hibáztak, a Titánok pedig szinte semmit. Itt Dombai Réka vezetésével fordította meg a címvédő csapat az állást, majd a negyedik negyedben minden Titán hozzá tett ahhoz, hogy az első félidővel ellentétes végeredmény szülessen. A Titánok a döntőbe jutottak. A mérkőzés elemzése itt olvasható Titánok és Párducok szemszögből.
A második elődöntőn a Sasok a Zebrákkal találkoztak. A zebrák remekül dolgoztak, de a Sasok csapatmunkájával szemben annyit tudtak felmutatni, hogy lassították a csapatok közötti különbség növekedését. A Sasok e szezonban még soha nem látott jó formát fogtak ki ezen a napon. Ennek később is sok jelét adták. A mérkőzés értékelése Sasok és Zebrák szemszögből is olvashatók nálunk.
A bronz mérkőzésen bármi megtorténhetett. A Párducok a középdöntő körben kikaptak a Zebráktól és még kis szerencse is kellett a négy közé kerülésükhöz. A Zebrák ráadásul a Sasok ellen nem álltak nyerésre az elődöntőben, ezért a csalódottságuk sem volt akkora a bronzmeccs előtt, mint a majdnem nyerő Párducoknak. Bár a Zebrák magabiztosan vezettek a félidőben, a harmadik negyedben a Párducok hibátlan játékkal rukkoltak elő, és a mérkőzést el is döntötték. A záró játékrészben Ágoston a hátán vitte a Zebrákat, de minden kosarára válaszoltak a Párducok is, így a csapatok közötti különbség jelentősen nem változott a harmadik negyedhez képest, bronzérmesek lettek a Párducok. A cikkek Zebrák és Párducok semszögből itt olvashatók.
A döntő előtt mindenki feszül izgalommal melegített a játékosok közül. Minden a Titánok győzelmét valószínűsítette. A papírforma is ezt ígérte. Egyetlen dolog szólt a Sasok mellett, ami pedig a Titánok rövidzárlata volt a Párducok ellen az elődöntőjük első félidejében. Ha a Titánok stabilan játszanak, akkor nem kaphatnak ki, de ha a rövidzárlat megismétlődik, akkor esetleg nyerhetnek a Sasok, ha egyáltalán nem hibáznak nagyot. Ez ebben a korban is nagyon nehéz feladat. Az első három negyedben a Titánok forgatókönyve érvényesült. Először Dombai Rékáék döntetlenre hozták Horváth Fruzsi vezetésével végrehajtott Sas rohamokat, majd a második negyedben Meződi Patrik vezetésével eldőlni látszott a meccs. A félidőben viszont a Sasok éledezni kezdtek, ami abban nyilvánult meg, hogy a szezonban először dobtak be 8 büntetőt. A címvédő, duplázni készülő Titánok ugyanebből 7-ig jutottak. A harmadik negyedben Patrik vezetésével kiütés közelbe nőtt a különbség Titán oldalon. Aztán olyat láthattunk, amit még soha. 19 pont különbségnél felállt a padlóról a Sas "falka" (már ilyen is van), és fokozatosan ledolgozták a hátrányukat. Az utolsó perc hozta minden idők legizgalmasabb ÓMK döntő végjátékát. A Sasok először kiegyenlítettek, majd az utolsó másodpercekben nagy szerencsével, de ugyanakkor nagy elszántsággal is, kihasználván a lélektani fölényüket, megnyerték a mérkőzést két apró pontocskával, pedig a Titánoknak is megvolt az esélyük többször is a győzelemre. Ilyen még nem történt az ÓMK történetében, hogy majd’ 20 pontos hátrányból nyerjen egy csapat. A mérkőzés beszámolói Titán és Sas oldalról is olvashatók a linkeken. Az utolsó percekről készült videó, pedig a cikk alján tekinthető meg.
Gratulálunk a győzteseknek, de dicséret illet meg minden játékost a többi csapatból is. Láthatóan erős az egyesületünk minis utánpótlása! Ez a legfontosabb, erről szól ez a házibajnokság!
A döntő alatt a szurkolók mindent elsöprő szurkolása példamutató volt, soha nem látott atmoszférát teremtettek ezzel oktató bajnokságunk döntőjéhez, ami a játékosok tapasztalatait nagyon nagy mértékben mélyítette. Ezt mindenképpen Köszönjük!
Az elődöntők egyike, valamint a bronz mérkőzés alatt tapasztalt agresszív szülői kihágások kapcsán csak sajnálhatjuk, hogy vannak olyan szülők, akik nincsenek tekintettel a gyerekek életkorára, a játékosok gyermekiségére, és nincsenek tekintettel arrra sem, hogy azonos egyesület tagjai játszanak egy félig komoly oktató házi bajnokságban egymás ellen. Az agresszív szülői reklamálás és a trágárkodás (esetleg ezek keveréke) egy felelőtlen felőtt viselkedési forma, különösen 6 és 10 év közötti gyerekek játéka alkalmával, ami csak arra irányul hogy az illető jól érezze magát, és örömmel elrontja a gyerekek játékát.
Az oktató bajnokságban sok mindenre megtaníthatjuk a gyerekket a kosárlabdázás és a körülmények kapcsán. Azért van, hogy tét nélkül vagy enyhe tét mellett gyakorolhassnak az igen fiatal játékosaink. A szülői agresszió és a rendbontás viszont nem része a tananyagnak az oktató bajnokságunkban, így nem is hagyhatjuk érvényesülni, nem adhatunk teret a számára. A 13 éves játékvezetők felé intézett káromkodásért, sem a jegyző asztalhoz a szabályismerettel egyáltaln nem rendelkező, nyilvánvalóan laikus és amatőrtől szülőtől intézett agresszív reklamálásért egyesületünk részéről és a normális szülői körtől számunkra a kapott felhábotodott hangú visszajelzések alapján nem járhat dicséret, csupán megvetés. A bronzmeccsen történtek okán sajnos a tisztelt szülő, aki kénytelen volt elhagyni a termet, nem léphet be ÓMK mérkőzésre még a következő szezonban sem, amíg másképp nem dönt egyesületünk, akárcsak a korábban a középdöntő alkalmával a csarnokból távozásra felszólított másik szülő sem. (Mielőtt felmerülne a kérdés a rendbontók részéről: Igen, az egyesületnek joga van ilyet is elrendelni, és jogszabályok biztosítják ezt a jogot számunkra.)
Mindkét alkalommal arra hivatkoztak a rendbontók, hogy nézőként joguk van reklamálni. De ÓMK mérkőzésen erre nincs az általuk elképzelt, rosszabb focipályára való agrresszív hangnemben és stílusban joguk. És a kérdésre, hogy "hol van ez leírva", a válasz: az ÓMK szabályokban (link, a 7. ponttól több ponton át). Csak el kellene olvasni és be kellene tartani, valamint mindenek előtt megérteni, hogy miért nem szabad vajon kis gyerekek előtt így vislekedni. Az összes edző, az egyesület vezetői, a jó érzésű szülői közösség és a játékosaink nevében visszautasítjuk ezt a magatartást, és nem engedjük érvényesülni a jövőben sem ÓMK tornákon. Aki nem bír az idegeivel, inkább önmagától maradjon távol az ÓMK mérkőzésekről. Ha nem teszi, rendbontás esetén kötelességünk intézkedni a gyerekek és a rendezvény céljainak védelme érdekében, mint ahogy tettük azt eddig is, és tesszük majd ezután is.
Viszont inkább pozitv gondolatokkal érdemes zárni egy összességében kiváló sporteseményt záró cikket. Tegyünk hát így:
Köszönjük a pozitív szurkolást, gratulálunk a gyerekeknek, és sok sikert kívánunk a Kaszás Miniknek az U11-es országos bajnokságon. A Reménység csapat szülői bázisával, pedig júniusban találkozunk egy értekezleten, mert az augusztusi alapozást meg kell beszélnünk, hogy ők is kijuthassanak az országosra egy év múlva. E nélkül erre nem lesz esély, erős a mezőny. A Kaszás Minik pedig szintén augusztus 1-én kezdenek edzeni, már U12-es játékosokként.
Hajrá Gyerekek!
Hajrá Kaszások!
Fényképek az eseményről itt tekinthetők meg: KÉPTÁR
