Rögtön megérkezés után edzettünk egy jót. Néhányan még fájlalták némely testrészüket, de ez csak amolyan megelőző-védekező nyavalygás volt "háthakésőbbnagyondurvaleszésnemfogombírni".
A termi edzések végére valahogy mindenki meggyógyult, m
Rögtön megérkezés után edzettünk egy jót. Néhányan még fájlalták némely testrészüket, de ez csak amolyan megelőző-védekező nyavalygás volt "háthakésőbbnagyondurvaleszésnemfogombírni".
A termi edzések végére valahogy mindenki meggyógyult, még az is, aki előőte nemsokkal sérült meg…:)
Nem is értem, miért, ja lehet hogy azért mert akkor játszottunk…
Edzés után zuhanyozás logisztikai probléma megoldása, nem volt egyszerű de nem az oxigénhiányos agyak miatt, hanem a rendelkezésre álló zuhanyzók nagy száma miatt: 2 db a csarnokban, 2 db a körletben 13-főre. Napi egy zuhanyzással számolva nem olyan vészes, két-három zuhanyzás esetén kicsit macerás, de legalább elvonja a figyelmet egyéb, később jelentkező problémákról.
Picit meleg volt.
Az ebéd következett, ami egész jó lett volna, de valamiért csak evőeszközt, tányért, poharat és szalvétát nem
kaptunk hozzá. Zsírpárnák karcsúsodtak…
Ebéd után felderítő, túlélőcsomag-beszerző túra a közeli élelmiszer boltba. Vissza a körletbe, mindent felfal,
mindent szétszór, lehetőleg az entrópia később se lehessen nagyobb a szobákban, hátha nem tűnik föl 6×10 exp 23 db szemét és szétdobált holmi mellett még néhány száz.
Felkészült versenyzőink rögtön elővették a ping-pong ütőket és labdákat, és elkezdték egymást gyepálni szordínó és energiatakarékosság-újrahsznosítás nélkül. Alighanem új sportágat alapítottak, ami leginkább asztaliteniszre hasonlított szaunában. Vitálkapacitás fejlesztésére tagadhatatlanul alkalmazható: egy levegővétellel együtt egy korty víz letüdőzésével csökkentették a tüdőhólyagocskák felszínét, ami köztudottan növeli a légzésfunkció hatékonyságát, súlyosbítva a víz bőrön keresztüli kiválasztásával. Ennyi erővel egy vízzel teli medence fenekén is játszhattak volna…
Szóval kissé meleg volt.
Délutáni edzés, tombol az energia mindenkiben, dumálás terén is. A kommunikáció célhoz kötöttségének elősegítése érdekében hat centi széles leukoplast használatának kilátásba helyezése első alkalommal, elrettentő történet elmesélése, kevés sikerrel, mert az oxigén hiány korlátoza a képzelőerőt. Úgyse’ bírják ki, hogy ne próbálják ki, pedig kb. annyira egyszerű baragasztott szájjal edzeni, mint frottírköntösben 4×100 pillangót úszni 25-ös medencében, minden hossz végén rajtkőre kimászással…
Vacsora: megérkezett az ebédnél hiányolt evőeszköz is, sajnos műanyagból, úgyhogy nem segített azon, hogy a kaja kevés volt. Tányér, pohár, szalvéta továbbra sincs, úgyhogy kezdjük magunkat modern űrhajósoknak érezni: már nem kell tubusból enni, mint az űrhajózás hőskorában, hiszen a mesterséges gravitáció miatt nem száll el a kaja, de azért a függőleges falú, szögletes dobozból levest lapos műa. kanállal kimericskélni meggyűlik a bajunk.
Energiaszint a lehetségesnél magasabbra hág, úgyhogy sok csatában edződött edzőként gyorsan beiktatok egy esti képességfejlesztés edzést, reménykedve, hogy ez végre egy kicsit leszedálja őket, így nem kell éjjel egy órakor a kollégium folyosóján erősítéssel az egyébként alvásra is fordítható időnket vesztegetni. Engem leszedált a harmadik edzés, alig láttam, mi hol van a szobában, mikor betámolyogtam, hogy az igazak álmát aludjam. Aludtam is, nem mint az igazak, hanem mint akit agyonvertek. Rég nem ébredtem ugyannabban a pózban, mint amiben elaludtam. Ennek meg lett az áldatlan eredménye: elaludtam a bal könyököm, azóta sem kinyújtani, sem behajlítani nem tudom, úgyhogy sajnos az erősítést nem tudom a srácokkal együtt csinálni, pedig hogy akartam…
AZ esti edzés vége kicsit túl hangulatosra sikerült, az esti félhomályban mindenki az echo-lokációs navigációt
próbálja a denevérektől ellesni, hogy ne lépjen rá az előtte botladozó sarkára, vagy ne rohanjon neki a focipálya vaskerítésének. De semmi probléma, a képességfejlesztés nem csapatsport, nem kell látni hozzá sem a csapattársakat, sem az ellenfeleket, a tereptárgyakat pedig egy idő, vagy az ötödik púp után megszokja a játékos.
Edzés után zuhany-logisztika, eligazítás és az első nagy edzői hiba: reggel hétkor edzés, mindenki állítsa be magának a magánnyekergőjét, hogy legyen ideje mindenre, amit az ébredés és az edzés között szeretne csinálni. A hiba a magánnyekergők privát állományban hagyása. Volt aztán reggel mindenféle zenének és ébresztő dallamnak csúfolt zörejnek kavalkádja öt óra ötventől fél hétig. A probléma csak az volt, hogy senki más nem ébredt fel rájuk, csak én. Ez volt az én problémám. Az övék pedig az, hogy ha egyszer fölébredtem reggel, nem tudok visszaaludni. Na ettől lettem ám csak frissen iszonyatos és iszonyatosan friss. Használtuk is majdnem az összes kegyszert és tornaszert amit vittünk, hogy ne unatkozzunk: ugrálókötelet kislabdával, szivárványszínű bóját közepesen rövid intervall futással. Egész jól működött ez egész pályás letámadás, meg se tudtak mukkanni, hogy a csodálkozástól-e, vagy mert minden nyílást levegő vételére
használtak, nem tudom eldönteni.
A továbbiakban ugyan az pepitában: zuhanylogisztika, reggeli befalása két nyeléssel, termi edzés – mintha kezdenénk elfelejteni kosárlabdázni – érdemes volt eljönni? Zuhanylog., ebéd, az egyik ezt nem ehet, a másik azt nem szereti; szerencsére vannak fejlődésben lévő szervezetek, akik minden felajánlást elfogadnak, és azon nyomban eltüntetnek, nehogy az adakozó meggondolja a dolgot, nem számít, hogy már hat uránbányász adagját letolták. A vacsora nagyon kapós: pizzaszelet, de nem elég nagy, este saját pénzből telefonon utánrendelünk.
Takarodóig szaunás ping-pong találkozó a juniorokkal, idősebbeknek partra vetett hal szindróma negyed óránként frissítőnek remélt zuhannyal.
Kissé meleg van.
Takarodókor óriási innováció: okoskütyük kikapcsoltatása és begyűjtése a reggel békés alvás reményében.
Szerda macskaköröm, csütörtök nagy nap: az edzőtábor fele. Két edzés után – nehogy azt higgyék, szanatóriumban vannak – pihenő tervezgetése demokratikus eszközökkel: futtok 10×250 métert 55-ös körökkel és kaptok ebédet, vagy ebédelünk és kifuttok a strandra, majd behánytok a medencékbe?
Naná, hogy a strandra, pedig az 3,4 km és valahogy vissza is kell jönni, de erre a kérdés feltevésekor még nem hívjuk föl a figyelmet.
Megoldás: kaja és fürdőcucc be a kocsiba, irány a strand.
Tájékozódási futószámunkban – ismerd meg kis hazádat és környékét, Dabast – egész jól teljesítünk, megtaláljuk a strandot. Csinoskás jegyszedő csajszi nem agysebész, de még csak nem is rocket scientist, háromnegyed óra alatt ki tud állítani két számlát, csak a Bp. hiányzik róla, és alig egy-két elírás-áthúzás éktelenkedik rajta. Addig mi kosztjuk és fölfaljuk a kaját.
Kicsi pihi után – behányást elkerülendő – birtokba vesszük a létesítmény minden zugát: a csúszda lépcsőjéről kiszorítunk mindenkit, a nagymedencében nem lehet hosszában úszni, mert ugrálóverseny van, az egyszem büfé tulajdonosa idénymunkások toborzásán töri a fejét, pedig az egész családja ott sürög-forog, hogy az óránkénti egytucat hamburgert és egytucat hot-dogot ki tudja sütni.
Két óra elteltével a sokat tapasztalt idősebb nemzedék azt gondolja, a duracell sem bírja örökké, ők meg hol vannak a duracelltől, de téved, még egy helyi zivatar sem állíthatja le őket, simán abszolválnák a villám általi pirítóssá égést is medencéből, ha ki nem parancsolnám őket onnan. A strand kiürül, mindenki menekül, mi nem, óriási duma-licit kerekedik, aminek csak az tud véget vetni, hogy a helyi vihar elszégyelli magát, hogy ránk nem volt semmilyen hatással és háromnegyed órával jötte után kámforrá válik. Az uszoda személyzetének felsejlik, hogy a vihar miatti vélt műszakrövidítésnek annyi, a Kaszások Serdülő Egy csapata kitart zárásig, ha már kifizette azt a háromszáz forintot, azt le is szórakozza. Ismét megpróbálkozom egy
szedálás trükkel: hazafuttok, vagy úsztok egy kicsit? Természetesen mindent, még az oroszlánt is, csak ne kelljen futni.
Na igen ám, de minden hossz végén ki kell mászni és újra beugrani! Ez sem szegi kedvüket… Én pedig mosolygok magamban. Ha nem másztak ki ezerszer és nem ugrottak a vízbe ugyanennyiszer, hogy utána újra kimászhassanak, akkor egyszer sem. Hát milyen eszközökkel tudtam volna rávenni őket ezer tolódszkodásra-karhajlításra és ezer lépcsőzésre-felugrásra. A foglalkozás elérte célját: a takarodót meg sem kellett említeni, tíz órakor mindenki saját ágyban egyedül szendergett…
Péntek ugyanaz pepitában, mint korábban, kivéve a meleget, ami tovább fokozódik, mint a nemzetközi helyzet, és hogy a regelli fogós, ravasz logisztikai feladvánnyá terebélyesedik: hogyan osszunk el egy normál púpozott éttermi tepsi tojásrántottát tizenegy 18-20 év közötti és tizenkét 12-13 éves játékos között? Hogyan? Hát nehezen.
A továbbiakban a szokásos, edzés zuhany ebéd, edzés, vacsora. A vacsora ismét kelendő: hamburger. Egy darab. 18 évesnek is, 13 évesnek is. Nem volt elég. Viszont senkit nem kergettek bikák álmában. Legalább is senki nem panaszkodott. Szét szednék még a vaskerítést is, de az nincs, helyette ott van a junior csapat: hívjuk csak ki őket egy edzőmeccsre!
Szombat. Utolsó "normál" nap. Mégsem normál. Kicsit sok a duma és nyavalygás az első edzésen, de nem engedek: tart amíg tart, elvégezzük a munkát. Kissé megcsúszunk, a hétórás edzés a reggeliig tart. A reggeli pedig a tíz órás edzésig. A juniorok pedig a megbeszéltek szerint megjelennek tizenegykor, hogy letörjék a szarvunkat. És ennek ellenére nem nagyon sikerül nekik. Legalább is az első öt percben nem. Igaz, ebben közrejátszik, hogy korlátozzák őket a szabályok: nem vezethetnek labdát, és nem prakkerolhatják a kicsiket. Csak azért nem húzunk el sok-kevésre, mert rögtön kihagyunk tizenegy ziccert prakkerolás nélkül is.
Becsületünkre legyen mondva, helyt álltunk, bár az első húsz perc után már hárompercenként kellett cserélnem, hogy lilából el ne kéküljenek…
Délután rehabilitáló dobás-technikai edzés, lehetőleg egy gyorsat se kelljen lépni.
Este várjuk a meteorológia által prognosztizált hidegfrontot. A szaunás pattogtatással mi is hozzájárulunk a páratartalom és negyven fokos meleg növeléséhez. Vihar előtti csend, szellő se rezdül. Baromi meleg van.
Hajnalban megérkezik a front, egyfolytában zuhog az eső, de le nem hűti a levegőt, csak arra jó, hogy elmossa az utolsó képességfejlesztés edzés lehetőségét. Milyen jó, hogy a hétfő esti edzéssel elkezdve a szombat reggellel letudtuk az összes napot, és vasárnap megtartjuk a csütörtök délután strandolásként abszolvát termi edzést. Legalább játékkal fejeztük be a hetet!
Mindent összevetve jó hangulatú, eredményes egy hét volt, jó munkával, komolyabb sérülések nélkül.
