Római Sólymok _ Békási Kobrák
41 34

|Helyszín: Kaszás Csarnok
Vezette: Osztovits Pál, Osztovits Dénes, Waigaind Ágoston, Korompai Zsolt
Nézőszám: 50^
Csapatok 1. 2. Félidei büntető 3. 4. Végeredmény
Római Sólymok 8 8 6 5 14 41
Békási Kobrák 7 5 8 5 9 34
Beszámoló a mérkőzésről
Article Pic

Tőlük búcsúzunk (András, Attila, Vince, Ákos, Eszter)
1. félidő
^

Negyedik helyről vártuk a sorsdöntő középdöntő kört. Sajnos az előttünk lezajlott mérkőzések a mi szempontunkból szerencsétlenül alakultak, hiszen a mögöttünk álló Hősök győztek, ráadásul még pluszpontot is gyűjtöttek, így minimum győznünk kellett ahhoz, hogy ott lehessünk a négyes döntőben. Hát belevágtunk!
Jól kezdtünk 3:0 ide, aztán a Sólymok is észbe kaptak. Bosszantó volt, hogy a lendületes kezdés után percekig még bedobni is alig tudtuk a labdát. Aztán a negyed végére újra formába lendültünk. Sajnos a vezetést nem tudtuk visszavenni. A második negyedben is becsülettel küzdöttünk. Egészen jól féken tartottuk az ellenfél gólvágóját, viszont a támadásainkban hosszú perceken át nem volt átütő erő, így tovább nőtt a különbség.^

2. félidő
^

Mindössze négy ponttal vezettek a Sólymok a félidőben. Megbeszéltük, hogy nagyon odafigyelünk a büntetőkre, ezzel faragunk a hátrányból, majd megnyerjük a meccset. Pazarul indult a dobások a sorozata, 5/5-tel kezdtünk. Ezután egy picit megtört a lendület, de a végére sikerült újra helyes technikákat elővenni, így a szezon során először pluszpontot érő találatmennyiséget értünk el. Mikor máskor, mint a szezon legfontosabb meccsén?! Szép volt Peti, Dóra, Vince, Zelma, Attila, Zotya, Kopi és Eszter!
A folytatásban minden erőnket összegyűjtve küzdöttünk. A küzdés a helyén volt, sajnos kevés eredményes támadást vezettünk ahhoz, hogy faragni tudjunk a hátrányból. Marad a negyed kezdetén érvényben lévő két pontos különbség. A záró játékrészben a Sólymoknak jött ki jobban a lépés, egyre távolabb és távolabb kerültek tőlünk, s bár a negyed végén tudtunk szépíteni, fejet kellett hajtanunk.^

Összegzés
^

Nem sikerült. Fájó ezt leírni. Ugyanakkor végig kell gondolni, hogy min mentünk keresztül a szezon során. Rengeteg húzóember távozott a csapatból a nyáron a kiöregedések okán, így szinte egy teljesen új csapat formálódott, sok-sok még rutintalan Kiskobrával. Olyan ügyes gyerekek csatlakoztak hozzánk az idén, mint Petra, Lili, Kinga, Doren, Zelma és Zita, akik fordulóról fordulóra gyűjtötték a tapasztalatokat. Sok elsős újoncunk is lett, akik közül Vili, Szökő Peti és Máté az év végére rendszeres meccslátogatók lettek. A tavalyi csapatból idénre másodikos/harmadikos lett Levi, Dóra és Zotya. Nekik is most kezdődött igazán az ÓMK. András, Kopi és Csani tavalyi szezonban már igencsak belekóstoltak a meccsezésbe, Eszter, Ákos, Vince és Attila pedig már rutinos Kobrák voltak. Ez a társaság fordulóról fordulóra – még ha változó ütemben is – de egyre előrébb és előrébb tudott lépni. Ki-ki a maga módján. Az alapszakasz végére az ötödik hely lett a miénk. Az első négy csapattól még nagyon messze voltunk. Aztán a középdöntőkre varázsütésre megváltozott valami, küzdeni tudásban, akaratban és játékszínvonalban is hatalmas fejlődés mutatkozott. Mindenkinek ellenfelei voltunk, és a sokak szemében lesajnált kiscsapatunk az utolsó középdöntő fordulóban a legjobb négybe kerülésért versenyzett. Voltak, akik azt sem hitték, hogy meccset nyerhetünk. Kettőt is behúztunk! A többi három sem múlott sokon. Így végül egy hajszálon múlott ugyan, de lemaradtunk. Talán Attila szájából hangzott el a meccs végi kiabálás előtt: "Milán bácsi, nem sikerült, de jó év volt így is!" Remélem, hogy mindenki így gondolja. Büszke vagyok rátok és az elvégzett munkátokra. Megérdemeltétek volna, hogy érmért harcoljunk, de ilyen a sport. Most ezt kellett megtapasztalnunk. Jövőre még többet dolgozunk, és nem hagyjuk ezt megismétlődni!
Végezetül szeretném megemlíteni az öt kiöregedő Kobrát. Eszter, Ákos, Attila, Vince és András. Ebben a sorrendben érkeztek hozzánk. 2-3-4 közös szezon van a hátunk mögött. Mennyi bánat, mennyi öröm, mennyi közös élmény, mely összekötött minket és összekötötte őket a Kobra névvel. Igazi Kobrák voltak mindannyian, remek példaképek a jövő Kobrái számára. Köszönöm nekik az együtt töltöt időt, gratulálok ahhoz, amit elértek és akikké váltak. Bízom benne, hogy mindig jó érzéssel gondolnak majd a zöld-fehérben töltött időkre. Hiányozni fognak, nem felejtjük őket!^

^^Pontszerzők

^

By medve