Észrevetted már azokat a játékosokat, akik látszólag soha nem hibáznak? Nem számít hány labdát adnak el, hány dobást hagynak ki vagy az emberük hányszor szerez pontot vagy épp egy támadólepattanót – mégis ez SOHA nem az ő hibájuk.
Ha bármi "rossz" is tört
Észrevetted már azokat a játékosokat, akik látszólag soha nem hibáznak? Nem számít hány labdát adnak el, hány dobást hagynak ki vagy az emberük hányszor szerez pontot vagy épp egy támadólepattanót – mégis ez SOHA nem az ő hibájuk.
Ha bármi "rossz" is történik ezekkel a játékosokkal a pályán az biztos azért van, mert a csapattársuk nem kapta el a labdát, a játékvezető nem kedveli őt, az edző nem a megfelelő játékot kérte vagy senki nem segített neki védekezésben.
Sajnos legtöbbünk ismer legalább egy ilyen játékost. Ami azt illeti ez a típusú játékos annyira általános, hogy a Notre Dame volt edzője, Lou Holtz előszeretettel jellemzi őket a következővel: "Az a srác, aki azért panaszkodik hogyan pattog a labda pont az, aki elejti!"
Van másféle típus is, aki hasonlóan idegesítő. Először is van olyan, amikor valakinek nagyon jól ment a játék, kifejezetten jó meccse volt, de ezen túl is elismerésre vágyik.
Az ilyen játékos könnyen mondja egy másiknak, hogy "az én hibám volt" remélve azt, hogy a másik azt mondja majd, hogy "nem dehogy, Te fantasztikus voltál!" Bírom azokat a játékosokat, akik hajlandóak vállalni a felelőséget azért, hogy levegyék a nyomást vagy a figyelmet a csapattársukról, de ha ezt pusztán csak azért teszik, hogy még jobb színben tüntessék fel magukat, akár egy hős, azt már nem tisztelem.
A másik típus "az én hibám" típusú játékos. Minden az Ő hibája – akkor is, ha nem. Ez két dolog miatt baj. Az egyik, hogy ezzel egyszerűen leveszi mindenkiről a felelőségrevonhatóságot a másik pedig, hogy amikor tényleg elront valamit és azt mondja "az én hibám", senki nem tudja, hogy vajon most komolyan is gondolja vagy sem.
Az iróniája az egésznek, hogy bárki is játssza a Blame Game-et, mindenki veszít vele. Ellentétben magával a kosárlabdával, ahol ugye mindig van egy győztes és egy vesztes, azok akik Blame Game-et játszanak soha nem nyernek. Hogy miért? Először is már mindenki látott és hallott rengeteg játékost és edzőt, hogy kifogásokat keresnek, másokat okolnak, így ezeket már senki nem veszi be nekik. Valójában azok az emberek, akik hisznek annak a játékosnak, aki másokat okol a saját hibáiért és hiányosságaiért, az pont maga a játékos és annak szülei. Senki más nem bolond.
Másodsorban a többiek hibáztatása és a kifogások gyártása egyenes út ahhoz, hogy elveszítsd a csapattársaid és az edzők tiszteletét és mihelyt ez megtörtént azt már nagyon nehéz visszaszerezni. Az edzők és a csapattársak minden szinten elvárják, hogy őszinte és felelőségteljes legyen a csapat minden tagja.
Teljesen rendben van, ha valaki hibázik és utána abból tanul főleg, ha játékosként ezzel felgyorsítani szeretnéd a fejlődésed. Ha Te mégis olyan játékos vagy, aki soha nem hibázik, akkor egész egyszerűen nem fogsz olyan gyorsan fejlődni, mint azt szeretnéd. Mindazonáltal nincs azzal semmi baj, ha hibázol vagy épp nem úgy megy a játék, ahogy egyébként szokott egészen addig, amíg ez a fejlődésedet szolgálja.
Az egésznek a kulcsa, hogy mindig vállald a felelősséget saját tetteidért és a saját fejlődésedért és soha, de soha nem játszd a Blame Game-et!
Az eredeti cikk a következő linken érhető el:
http://www.hoopskills.com/the-blame-game/
(A cikk címét szándékosan nem fordítottam le magyarra, mivel nem igazán találtam jó fordítást a Blame Game-re, de úgy gondolom nincs is rá szükség.)
