| Kölökös Fiúk | _ | Kaszás Tornyok |
| 61 | 54 |
| Csapatok | 1. | 2. | 3. | 4. | Végeredmény |
| Kölökös Fiúk | 29 | 6 | 20 | 6 | 61 |
| Kaszás Tornyok | 6 | 15 | 12 | 21 | 54 |
^
Értékelhető dolgot nem csináltunk az első negyedben, ellenben amilyen hibát el lehetett követni, azt mi mind elkövettük. Gyakorlatilag csak Benedek tudott pontot szerezni nekünk, ő is csak hatot, mert ugyebár mi fektetett dobást tanulunk, ám ennek ellenére ő rendszerint pincérrel próbálkozik… A következő játékrészben láss csodát hirtelen 360 fokos fordulatot vettünk, elkezdtünk védekezni, amit ellenfelünk is megérzett, illetve odafigyeltünk a dobásainknál és így több potyogott be a gyűrűbe.^
^
A harmadik negyedet ugyan ellenfelünk nyerte meg, de legalább már nem volt az az eszeveszett nagy különbség a két fél között, mint az első negyedben. Természetesen ez is csak rajtunk múlott. Mindezek után jött az utolsó felvonás, amit nem tudtam hova tenni, látva az előző három negyedet. Magabiztosan jöttünk fel és még csak nem is lassan, mivel egy 11:2-es rohammal indítottuk a negyedet. Ellenfelünk a hatodik percben időt is kért, hiszen a korábban 24 egységet is számláló előnye 13-ra olvadt. Az időkérés először úgy tűnt, hogy nem rázta fel eléggé a másik társaságot, feljöttünk 9 pontra, majd 7-re is. Az idő azonban nem mellettünk állt és a végén maradt a hét pont közte.^
^
Naphosszakat lehetne arról regélni, hogy milyen hibákat, olykor banális butaságokat művelünk a pályán (a teljesség igénye nélkül: rádobás a saját kosarunkra, rossz irányba indulás a labdával, számtalan eladott labda, emberünk keresése, labda "passzolása" olyan helyre, ahol még csak védő sem áll, bedobásnál védekezés, holott mi jöttünk oldalról… stb. stb. stb.). És mindennek a rengeteg elkerülhető dolognak köszönhetően már az elején megteremtjük ellenfelünk számára a lehetőséget arra, hogy elhúzzon. Méghozzá jó messzire. Olyan messzire, hogy nekünk a mérkőzés végéig mást nem kell csinálnunk, mint kapaszkodnunk. Ez pedig fárasztó. Nagyon fárasztó. Ha valami, akkor ez nagyon fel tudja őrölni az embert, mind fizikálisan, mind pedig fejben. A folyamatos kapaszkodás és loholás az eredmény után. Ez a sok butaság pedig elkerülhető lenne, ahogy azt bizonyítottuk az utolsó negyedben is. Tényleg csak oda kell figyelnünk arra, amit csinálunk! Odafigyelni a dobásainkra, hogy azokat úgy hajtsuk végre, ahogy az edzéseken gyakoroljuk! Odafigyelni egymásra, a csapattársainkra és az ellenfélre is. Mert azért az elég vicces sokszor (meg szomorú is), hogy úgy adjuk oda sokszor az ellenfél kezébe a labdát, hogy MÉG RÁ IS NÉZÜNK!! Hát nem látjuk, hogy kinek adjuk a labdát?!?!!? Sajnos nem. És akkor mindennek ellenére, jön egy olyan utolsó negyed, amire más nem tudok mondani, mint azt, hogy megdicsérem a csapatot. Csak sajnos az első három negyedben meg szívem szerint hazaküldtem volna mindenkit. Dolgozzunk tovább! Figyeljünk oda arra, amit csinálunk! Figyeljünk egymásra! Figyeljünk az edzőnkre! És NE BÓLOGASSUNK, mert abból már elég! CSINÁLJUK MEG, amit kell!!! Hajrá Fiúk!^
| Korpás Máté | 28 |
| Rottenhoffer András | 11 |
| Dócs Benedek | 6 |
| Korkin Artem | 5 |
| Sárkány Péter | 2 |
| Podina Balázs | 2 |
| Koller Krisztián | 0 |
| Bánhegyi Dániel | 0 |
| Ábel Kornél | 0 |
| Rudd Alex | 0 |
| Naderi Ármin | nem lépett pályára |
^
