| Kaszás Minik | _ | BKGDSE |
| 33 | 22 |
| Csapatok | 1. | 2. | Félidei büntető | 3. | 4. | Végeredmény |
| Kaszás Minik | 26 | 2 | 5 | 0 | 0 | 33 |
| BKGDSE | 13 | 9 | 0 | 0 | 0 | 22 |
^
Már a pihenőnk alatt láttuk, hogy második ellenfelünk nem érkezett teljes csapattal. Mire arra került sor, hogy megmérkőzzünk, már csak 7 emberük tudta vállalni a játékot a korábbi kilencből. Nem sok jóra volt kilátás, ami a játékot illeti, de elkezdtük. Kicsit all-star hangulata volt a meccsnek, egyik csapat sem ölt túl sok energiát a védekezésbe és ebből ellenfelünk profitált, hiszen három perc után 8:4-re vezettek. Ekkor sebességet és szemléletet váltottunk, aminek köszönhetően alig három perc alatt egy 16:0-s etapot hoztunk össze. Ez az időszak egészen rendben volt. Ezt követően megint szoros időszak következett, amit 6:5-re húztunk be. A második negyed előtt fogadkoztak a fiúk, hogy ők majd passzolnak és szépen játszanak, de ezek sajnos csak szavak maradtak. Még inkább izomszaga volt ennek a negyednek, mint az elsőnek. Kevés passzal és rengeteg rossz dobással támadtunk, védekezni pedig továbbra se nagyon akartunk. Ez a negyed rövidebb volt, mert az ellenfél már nem bírta tovább, de így is 9:2-re kikaptunk tőlük… Gyakorlatilag ugyanazoktól, akiket korábban 26:13-ra megvertünk.^
^
Gyorsan odaálltunk büntizni, mert az ellenfél már menni készült. Ötöt bevágtunk, a jegyzőkönyvet lezárták, pacsi, aztán maradt az egymás közti játék. 6:6 ellen játszottunk egész pályán egy negyedet, minimális leütéssel. Bár a védekezés komolysága nem érte el a kívánt szintet, mégis sokkal nézhetőbb és élvezhetőbb játékot mutattunk, mint az „éles” meccsen. Mert hát ugye nem lehetett leütni a labdát, rá volt kényszerítve mindenki arra, hogy labda nélkül fusson és passzoljon. No meg tájékozódjon. Nagyon szomorú vagyok, hogy ez kényszerítés nélkül nem ment ezt megelőzően.^
^
Több dolog miatt is mérges voltam már a feldobás előtt. Az egyik, hogy az „élet” elvette tőlünk a gyakorlási lehetőséget, hiszen szinte könyörögni kellett az ellenfélnek, hogy legalább egy félidőt tudjunk játszani. Összeszorított fogakkal, nagy nehezen összehozták. Még jól is játszottak. Köszönjük nekik és jobbulást kívánunk a betegeiknek.
Nagyon dühítő volt a bemelegítés címén előadott szörnyűség. Még jó, hogy pont az első meccs előtt átbeszéltük, hogy mit jelent Kaszás Mininek lenni. A másodikra már gyorsan el is felejtettük. Helyette valami olyan dolgot raktunk a pályára, amit csak csúnya szavakkal tudok jellemezni. Ez rá is nyomta a bélyegét a játékunkra. Nem nagyon szóltam bele, mert ha már úgyis biztos volt, hogy nyerünk, kíváncsi voltam, hogy saját kútfőből mire megyünk. Továbbra sem értem, hogy ha tudunk szépen és csapatként játszani, akkor miért választjuk ennyiszer az egyénieskedést és az erőlködést. Aztán, ha valaki nem kap labdát, legközelebb ő sem passzolja le. Mint az óvodában. Jobb érzés 100.000 leütés után mellédobni (vagy az ellenfél hasába), mint néhány gyors passzal úgy eldugni a labdát, hogy az ellenfélnek köze nincs a játékhoz? Hát ezekből dobunk kosarakat!
Akárhányszor próbállak titeket egy kicsit nagyfiúként kezelni, valahogy mindig csalódnom kell. Tessék komolyodni! Nem kell felnőttként viselkedni, csak úgy, mint egy igazi kaszás mini. Olyan nehéz lenne?^
^
