Május 8-án délután egy órakor indultunk Szlovákiába, Zsolnára 35-en (33 gyerek és 2 felnőtt), egy nagy luxus autóbusszal. A hosszú út alatt a Harry Pottert és a Jégkorszakot csodáltuk meg
Május 8-án délután egy órakor indultunk Szlovákiába, Zsolnára 35-en (33 gyerek és 2 felnőtt), egy nagy luxus autóbusszal. A hosszú út alatt a Harry Pottert és a Jégkorszakot csodáltuk meg…
Épségben megérkeztünk, rendben elfoglaltuk a szállásunkat, majd vacsorázni mentünk. Minden rendben volt, bár a lefekvés előtti fürdéssel támadtak bizonyos bonyodalmak, mert volt aki megpróbált minket átverni… igaz ez nem sikerült neki! Pénteken kissé hűvös napra ébredtünk. Reggeli után mindhárom csapatunk a hazai Zsolnával játszott. A hazai pálya minden előnyét megkapta a 3 zsolnai csapat, így minimális esélyünk sem volt a mérkőzések megnyerésére!
Ebéd után nem sokkal újra a teremben találtuk magunkat. Az „A” csapatunk begyűjtötte második vereségét, így már első nap eldőlt: legjobb esetben is ötödikek lehetünk… „B” csapatunk és a fiatalok simán nyerték aznapi utolsó mérkőzésüket! Megnéztük a többi mérkőzések eredményeit, majd a következő érdekességre bukkantunk: A hazaiak nem bíztak semmit sem a véletlenre. Magukat betették egy olyan csoportba, ahol 4 gyenge csapat volt, míg a másik ágon 4 erős csapat és egy gyenge volt… Vacsora következett, majd az alvás… Szombaton szebb napra ébredtünk. A délelőtti program annyiban változott a péntekihez képest, hogy korábban kezdődtek a mérkőzéseink, mivel aznap egy csapatunknak 3 meccset kellett játszania…
Mindhárom délelőtti mérkőzésünket simán nyertük! Mivel sorozatban voltak a mérkőzések, így nem tudtunk sem együtt ebédelni, sem együtt vacsorázni, mi pedig nem tudtunk ketten háromfelé szakadni… Köszönjük a szülőknek a segítséget! Ebéd után kora délutáni órákban ismét 3 mérkőzés várt ránk, amelyekből az „A” csapat és a 98-99-es csapat könnyedén nyert, azonban a „B” csapatunk igen csak megszenvedte a legjobb 4-be kerülést… Az első negyedet simán hoztuk 18:2-re. Utána megváltozott a játékvezetők szemlélete, és mi nem tudtunk személyi hibát kiharcolni, viszont mi rendre azt kaptunk! A negyedik negyedet 4 pontos hátránnyal kezdtük, de a végén csodával határos módon nyertünk 6 ponttal…
Este jöttek a keresztjáték mérkőzései, ahol is az „A” csapatunk könnyedén nyert, így az 5. helyért játszhatott utolsó nap. A „B” csapatunk tisztességesen helyt állt, de kevés volt, hogy döntőbe jusson, így maradt a bronzmeccs… A kicsik elődöntője eredetileg este hét órára volt kiírva, azonban csak fél kilenckor tudtuk elkezdeni a csúszások miatt. Minden bizonnyal ez volt a torna egyik legizgalmasabb mérkőzése azokkal a lengyelekkel, akiknek a lejátszott 4 csoportmeccsén a gólarányuk 234-23 volt. Aztán persze kiderült, hogy valószínűleg azért lett ennyire imponáló a gólkülönbségük, mert a torna szabályait nem tartották be már előtte sem. Mit is jelent ez? A lengyelek egyik húzó embere 4 negyedben, egy másik kulcsjátékosa, pedig 3 negyedben lépett pályára… Sajnos a nagy izgalmak miatt ezt csak a negyedik negyed első percében vettük észre, és amikor meg akartuk óvni a mérkőzést, azt a mélységesen felháborító választ kaptuk a rendezőktől, hogy „erre itt nincs szabály”. Mivel erre nem volt szabály, ránéztünk az órára, és este negyedtízkor úgy döntöttünk, hogy inkább hazamegyünk pihenni a másnapi helyosztók előtt…
Az utolsó nap, vasárnap, hajnalok hajnalán keltünk, reggeli és a kicsik bronz meccse! Nagyon fáradtak voltak a gyerekek, rengeteg helyzetet kihagytunk, de még így is simán tudtunk nyerni… Ezt követte a két ’97-es csapat… „B” csapatunk simán kikapott, úgy, hogy a hazai Zsolna végig letámadó zónával és csapdázással védekezett, sőt volt, hogy egyszerre 4-en mentek a labdás játékosra!!! Az „A” csapatunk a torna egyik legsimább mérkőzését játszotta, mely 47:4-re végződött a javunkra.
Így a fiatalok egy bronzéremmel gazdagodtak, a két ’97-es csapatunk, pedig a negyedik és az ötödik helyet csípte meg… A torna egyik nagy tanulsága volt, hogy a büntetőket ellenfeleink már ebben a korban is szenzációsan dobták sok esetben. Érezhető volt, hogy a gyerekek a mini kupában szokásos egészséges rivalizálást félre téve egységesen szurkoltak és küzdöttek egymásért!
Jó volt látni az éppen nem játszó csapat bíztatását! Az eredményhirdetés után, vasárnap 15:30-kor indultunk vissza Zsolnáról és 20:00-kor már a Kaszás csarnoknál voltunk. A torna egyik mottója (és akit érdekel, hogy mért ez, az kérdezze meg az utazók egyikét):
– Mit csinál egy kosaras? – GondolkodiK!