Ha tavaszi szünet, akkor irány BÉCS!!
2009.04.06-án kora délután indultunk el Bécsbe együtt a gyerek csapattal és a Kadet II-es csapat kétfelé választott csapataival. A titkos álmunk az volt, hogy meghódítsuk esetleg újfent az osztrák fővárost, és a pár évvel ezelőtti sikereinket megism

A nagy csapat:)

Ha tavaszi szünet, akkor irány BÉCS!!
2009.04.06-án kora délután indultunk el Bécsbe együtt a gyerek csapattal és a Kadet II-es csapat kétfelé választott csapataival. A titkos álmunk az volt, hogy meghódítsuk esetleg újfent az osztrák fővárost, és a pár évvel ezelőtti sikereinket megismételhessük, de az elsődleges cél mindenképpen az volt, hogy jól érezzük magunkat, és hogy a csapat még jobban összekovácsolódjon. A hangulat kiváló volt, és már a megérkezéskor lehetett sejteni, hogy a csapat jól fogja magát érezni. Igazi nyár fogadott minket, ami a korábbi zord időjárást figyelembe véve külön öröm lehetett mindenki számára. Odaérkezésünk után elintéztük a csapatok regisztrálását, illetve este 8 óra körül elfoglaltuk „fejedelmi” szállásunkat, ami az Altgasse 3 szám alatti középiskola egyik első emeleti tanterme volt. Gyorsan kirámoltunk, mármint a bútorokat, hogy beférhessünk, illetve a benn maradó bútorokat elrendeztük úgy, hogy azokra pakolni is tudjunk, majd egy rövid csavargás és beszélgetést követően nyugovóra tértünk.  

A korosztályban nevezett 60 csapatot tizenkét 5-ös csoportra osztották, ahonnan az első két csapatok juthattak tovább az egyenes kieséses szakaszra. A mérkőzések 4-szer 8 perces negyedekkel zajlottak. Mindez azt jelentette, hogy ha a csoportunkban az első két hely valamelyikét megszerezzük, akkor az „alsó ágon” 4 mérkőzést kellett volna nyerni egy nap alatt azért, hogy a szombati döntőbe bekerülhessünk. Sajnos ez nem sikerült, de erről majd később… 

 Szóval másnap (7-én) szinte az egész napunk üres volt, így elmentünk a délelőtti Gyerek csapat meccsére szurkolni, majd egy rövid csavargás volt a városban és este fél nyolckor bemutatkozhattunk mi is. A mérkőzésünket az osztrák Schwabing csapata ellen játszottunk, amit könnyedén nyertünk majdnem 100 ponttal, csak egy dolog miatt nem lehetett örömünk teljes, nevezetesen Ádám bokája megsérült egy ziccernél, amikor is képzetlen ellenfelünk alá állt.

8-án újból csak egy meccs jutott nekünk délelőttre, amit szintén könnyedén nyertünk a Conegliano (olasz) csapata ellen. Az ebédet követően elmentünk a Maria Hilfer Strasse-ra „bevásárolni”, hogy ne csak a tornaterem büdös melegében legyünk. Sőt este az „All Star”-ra is kaptunk belépőt, melyre a Stadthalle kb 5-6000 fős csarnokában kerítettek sort a szervezők. Itt az osztrákok és az idegen légiósok csaptak össze, melynek félidejében a zsákoló verseny adott némi plusz látványosságot.  

Aztán 9-én délután és este volt egy-egy meccsünk a csoportmeccsek közül, ahol ez első mérkőzés tétje az volt, hogy vajon meg tudjuk-e nyerni a csoportot. Ehhez a hazai Gmunden csapatát és a két szlovák játékvezetőt is le kellett győznünk Hát mit is mondjak, igen csak érződött a hazai pálya előnye-hátránya, mert nagyon nehezen tudtunk nyerni 13 ponttal. Ezután már nem volt kérdéses, hogy a csoport leggyengébb csapata ellen jutalom játék lesz a biztos csoport elsőség tudatában. És hát valóban könnyedén nyertünk több mint 100 ponttal az albán QMB Tirana csapata ellen, ahol ellenfelünk többsége még a labdát is alig tudta megfogni. Lezajlottak tehát a csoportmeccsek, és tudtuk, hogy másnap nehezebb meccsekre számíthatunk majd az egyenes kieséses szakaszban.  

A 12-be jutásért 10-én megint egy osztrák csapat jutott nekünk, a Basket Dukes csapata, csak most a helyzet annyival volt rosszabb, hogy ehhez kaptunk két osztrák „bírót”. Az ellenfelünkben 3-4 apró termetű gyors gyerek volt, akiket nagyon nehezen tudtunk tartani, és folyamatosan ziccereket dobáltak, így eléggé megnehezítettük a dolgunkat. Aztán a második félidőben védekezést váltottunk, aminek hatására sikerült feléjük kerekedni, és itt már a két hazai játékvezető sem tudott megállítani minket, megérdemelten nyertünk 15 ponttal. Ekkor már tudtam, hogy ez a mérkőzés sokkal több energiánkat fogyasztotta el, mint amennyit egy korrekt játékvezetés mellett el kellett volna fogyasztania, és ráadásul a mérkőzésnek 13:10-re lett vége, ami nem lett volna nagy gond, ha 14:15-kor már nem kezdődött volna a következő mérkőzésünk a szlovák Klatovy csapata ellen. Ez a csapat nem volt különösebben jó, azonban annyi előnyük volt, hogy ők az előző meccstől számítva több mint 3 órát tudtak pihenni, mert a mérkőzésükön szerb ellenfelük edzője szabályosan kiütötte a játékvezetőt egy jól irányzott fejessel. Így ők 15 perc alatt megnyerték mérkőzésüket. Tehát ők szinte teljesen fittek voltak, míg mi jóformán még le sem tudtunk nyugodni az előző mérkőzésünk után, és már megint pörögni kellett volna. Ráadásul ekkorra már Laci is beteg lett, így ezen a mérkőzésen már nem tudott igazán jól játszani. Ennek megfelelően az eredmény a második negyed közepén 18-5 volt ellenfelünknek, és mintha Fortuna is elpártolt volna tőlünk, nekünk minden kipördült a gyűrűből, ellenfelünknek meg szinte minden beesett. Ekkor még valahonnan erőt merítettünk, és a félidőre 20-14-re felzárkóztunk, sőt a III. negyed elején még vezettünk is 23-22-re, de onnan elfogyott az erőnk, és végül ellenfelünk 6 ponttal megnyerte a mérkőzést, ami a mi kiesésünket eredményezte.

A tornán mutatott játékotokhoz ettől függetlenül gratulálok, mert jó volt látni a küzdést, az akaraterőt, hogy megmutathassátok mire vagytok képesek! A kiesésünket követően beszélgettünk egyet, és a csapatot megszavaztattam arról, hogy szerintük ki volt a torna MVP-je. Ezt a megtisztelő címet most Berneczei Laci nyerte, amihez ezúton is gratulálok! Mindezek után még egy jó kis disco volt az étkezdében, amin ha addig bárki is bánatos lett volna feldobódhatott.

Másnap a teljes Kaszás különítmény délelőtt rendet csinált a szálláshelyünkön és visszaindult Budapestre, hogy újból visszazökkenhessünk a magyar bajnokság még hátra lévő részére…   Sajnálom, hogy kiestünk, mert ezek a mérkőzések már értek volna szakmai szempontból is valamit, de azt hiszem így is elmondható volt, hogy jól éreztük magunkat, és láthattuk, hogy a nemzetközi mezőnyben a korosztályunkban mit tudnak mások. A tornát végül egy német csapat nyerte, akinek a szerkezete olyan jó volt, hogy még talán a junior korosztályban is fel tudták volna venni a versenyt. Jó lett volna velük játszani, de erre csak akkor kerülhetett volna sor, ha eljutottunk volna a döntőbe.

A szervezés azt hiszem idén nem volt a legjobb, és sajnos koránt sem egyenlő feltételeket biztosítottak a csapatok számára, ami nagy mértékben befolyásolta az eredményeket is. Nem volt jó, hogy a szállás és a terem között kb. 50 perc volt az utazási távolság, nem is beszélve arról, hogy a stadthallei étkezde (ahol az ebédünk és a vacsoránk volt) a teremtől mintegy 40 percre, a szállásunktól mintegy 30 percre volt. Furcsa volt számomra, hogy kadet korosztályos tornát mért 12-szer 25 méteres teremben kell játszani, ami azt eredményezte, hogy a hárompontos vonal „elfogyott” és az alapvonaltól számított 3-4 méteren nem lehetett az oldalvonal mellől három pontost dobni.  
Mindent összefoglalva a torna szerintem elérte célját, játszottunk jó mérkőzéseket, jól éreztük magunkat, tovább erősödött a csapatszellem, amire nagy szükségünk lesz az idei bajnokságokban még hátra lévő mérkőzéseinkre. Ha az ottani Basket Dukes elleni küzdés és egymásért való küzdés meg tud jelenni a hazai mérkőzéseinken, bárkit le tudtok győzni!  

A mérkőzéseink eredményei időpontjai, pont-dobói:  

2009.04.07. 19:15 Schwabing (osztrák)  –  Kaszások  33-129 (7-43; 13-22; 2-38; 11-26)
Pontok: Zsemlye G.: 22; Berneczei L.: 20; Mesterházy P.: 19; Fahmy I.: 19; Mészáros M.: 16; Gáspár A.: 10; Bodzay M.: 10; Vámossy D.: 6; Lukács R.: 4; Winkler M.: 3  

2009.04.08. 10:30 Kaszások  –  Conegliano (olasz)  73-39 (26-17; 21-7; 11-6; 15-9)
Pontok: Lukács R.: 16; Fahmy I.: 14; Berneczei L.: 8; Mészáros M.: 8; Bodzay M.: 7; Gáspár A.: 6; Zsemlye G.: 6; Mesterházy P.: 4; Winkler M.: 4  

2009.04.09. 16:45 Gmunden (osztrák)  –  Kaszások  41-54 (14-14; 9-11; 7-21; 11-9)
Pontok: Berneczei L.: 21; Fahmy I.: 15/6; Mesterházy P.: 10; Mészáros M.: 6; Lukács R.: 3; Zsemlye G.: 1  

2009.04.09. 20:30 Kaszások  –  QMB Tirana (albán)  120-12 (37-2; 27-5; 28-2; 28-3)
Pontok: Mesterházy P.: 26; Fahmy I.: 19/3; Vámossy D.: 17/3; Zsemlye G.: 10; Berneczei L.: 10; Gáspár A.: 10; Bodzay M.: 10; Mészáros M.: 8; Kása B.: 6; Winkler M.: 4  

2009.04.10. 11:45 Kaszások  –  Basket Dukes (osztrák)  66-51 (13-13; 13-14; 17-15; 23-12)
Pontok: Fahmy I.: 28; Berneczei L.: 14; Mesterházy P.: 10; Gáspár A.: 7/3; Lukács R.: 4; Winkler M.: 3 

2009.04.10. 14:15 Klatovy (szlovák)  –  Kaszások  43-37 (13-5; 7-9; 11-10; 12-13) Pontok: Berneczei L.: 14/3; Mesterházy P.: 8; Mészáros M.: 8.: 22; Gáspár A.: 2; Bodzay M.: 2; Lukács R.: 2; Fahmy I.: 1    

Végül köszönöm a szülőknek, különösen Dobos Nórinak a szervezési munkát és a kinti segédkezést, valamint Lala apukájának a kiutazásunkhoz nyújtott mikrobuszokat, azaz a lehetőséget, hogy kijuthattunk Bécsbe, mert tanulságos volt, jó volt látni azt az akaraterőt, amivel küzdöttünk és hajtottunk egymásért! Köszönöm a szülők buzdítását a pénteki napon, mert hihetetlen jó érzés volt mindannyiunknak, amikor felhangzott a „Szép volt fiúk!”, és valóban: SZÉP VOLT FIÚK!