Már hagyományszerűnek tekinthető, hogy Kaszás csapatok a tavaszi szünetben részt vesznek a Bécsben megrendezett Húsvéti tornán. Közép-Európa legnagyobb kosárlabda tornáját idén április 6-11 között rendezték meg, több mint 400 csapat részvételével.
Az alábbiakban a Kasz
Már hagyományszerűnek tekinthető, hogy Kaszás csapatok a tavaszi szünetben részt vesznek a Bécsben megrendezett Húsvéti tornán. Közép-Európa legnagyobb kosárlabda tornáját idén április 6-11 között rendezték meg, több mint 400 csapat részvételével.
Az alábbiakban a Kaszások kadet II.-es csapatából alakított, Kaszások 97/2 elnevezésű gárda tornán szerzett élményeiről olvashatnak. Meglepő lehet a csapat neve. Történt ugyanis, hogy a tornára 4 csapatból álló óbudai alakulat érkezett, a gyermek I.-es csapatunk, kadet I.-es csapatunk, valamint a kadet II.-es csapatunk két részre osztva. Gyermek csapatunkat Steiger Péter Kaszások 97-nek nevezte el érthető módon, a szervezők kadet csapatainkat, az általunk kitalált „fantázia dús” neveink helyett Kaszások 97/1, 97/2, 97/3 nevekkel illették, ez az indok, amiért ilyen furának ható név alatt játszottuk meccseinket.
Korosztályunkban 60 csapat indult, 12 darab ötfős csoportba osztva, majd a csoport meccsek után minden csoportból két csapat jutott tovább az egyenes kieséses szakaszba. Mivel a Kaszások 97/1, 2, 3 bármelyik csaptatot takarhatta, ezért megérkezésünk után döntötte el kupaktanácsunk, ki melyik csoportban kezdi meg a küzdelmeket.
Mi a K csoportban mutathattuk meg tudásunkat jordán, német, osztrák és albán ellenfelek ellen. A hétfői nap a kiutazás és a beköltözés jegyében telt, egyúttal komoly logisztikai tervezgetést rótt ránk. A lebonyolításból adódóan egész héten egy szép nagy háromszögben kellett mozognunk a szállásunk, a mérkőzések helyszíne, valamint a központi csarnok között, ahol ez ebédet és a vacsorát kaptuk.
Kedden rögtön két meccs várt ránk, reggel 8-kor, majd 14.15-kor. Mivel nem tudtuk még pontosan mennyi időt vesz igénybe az utazás és a csarnok helyének pontos felfedezése, már félhétkor úton voltunk.
Első ellenfelünk a Jordan Stars egyes számú csapata volt. A jordán illetőségű csapat igen nagy lelkesedéssel és nagy létszámban érkezett, amely hasznukra is vált a mérkőzés során. Habitusukból, és játékfelfogásukból adódóan ugyanis akadt kipontozódás bőven a másik oldalon, kosár annál kevésbé. Remek ráhangoló mérkőzés volt számunkra, szokhattuk a termet, a környezetet, ahol egész héten játszottunk. Technikai tudásban és fizikálisan is jobbak voltunk ellenfelünknél és magabiztos 53-27-es győzelmet arattunk.
A csapat munka mellett remek egyéni teljesítmények is születtek István Tomi betörései, és Gyarmati Gergő mezőny munkája volt kiemelkedő.
A meccs után, amely az elképesztő mennyiségű fault miatt, majd másfélórásra nyúlt (a rövidített meccseken megszokott 50-60 perchez képest) elrohantunk ebédelni, majd vissza a csarnokba, ahol a német Rattelsdorf már javában melegített. Mi az utazás, ebéd kálvária miatt a kezdés előtt 3 perccel estünk be a pályára, a németes precizitás pedig nem engedett csúszást, a meccset tehát időben elkezdtük.
Az első negyed a ráhangolódás jegyében telt, ennek ellenére védekezésünk jól működött, támadásban pedig jól oldottuk meg az emberfogás elleni feladatunkat. Az indítások terén akadt némi kivetni való, hiszen az ellenfél agresszívan támadta a labdát, a passzokra pedig hihetetlen elánnal ugrottak, ezért sok puha, erőtlen átadás került a németekhez.
A meccs további részében a mi játékunk dominált. Szemre is tetszetős játékkal növeltük az előnyünket 10 pontra. A negyedik negyed közepén azonban komoly hullámvölgybe kerültünk, 2 pontra jött fel az ellenfél. Örülök, hogy ekkor helyén volt a szívünk és az eszünk, és állva a sarat, 8-0-s rohanást vezetve 10 ponttal nyertünk. Ezen ellenfelünk sem taktikai repertoárjának köszönhetően fog bevonulni a történelemkönyvekbe, de szervezettségük, akaraterejük példás volt. A mi oldalunkon a fegyelmezett támadások, védekezések végül eredménnyel jártak, Forgách Máté inkább támadásban, Szépe Bence pedig mindkét palánk nagyot alakított.
Mérkőzésünk után játszott egymással szerdai két ellenfelünk a Döbling és a Tirana személyében. Mindkét csapat verhetőnek tűnt, így komoly esély látszott a csoportból való továbbjutásra.
A napi feladatot teljesítve, vacsora előtt volt időnk egy kis városnézésre, vásárlásra. Bécs kulturális belvárosában tett séta után „kötelező jelleggel” látogattuk meg a Maria hilfer strasset. Szerdán 16.45-re illetve 20.30-ra voltunk beosztva, így a délelőttöt kihasználhattuk egy kis lazításra a Sdtadthalle uszodájában.
Ezek után játszottuk délutáni meccsünket, amely mint később kiderült, a csoportelsőség sorsáról is döntött. Osztrák ellenfelünk jó szerkezetű, kemény pörgős játékot játszó csapat volt. Tudtuk, hogy ha ezt a meccset hozzuk, akkor kedvező pozícióból várhatjuk a következő szakaszt. Mindent meg is tettünk a győzelemért, bár akarásunk sokszor görcsössé tett minket. Minden szerzett labdáért, lepattanóért hihetetlenül megküzdöttünk, majd támadásban sokat bizonytalankodtunk, lassan döntöttünk. Ezeknek, valamint a temérdek kihagyott büntetőnek köszönhetően nem tudtuk előnyünket 10 pont fölé növelni, ami ezen a szinten cseppet sem megnyugtató. Az előző meccshez hasonló hullámvölgy ezúttal kísértett, de megint mi jöttünk ki jobban a végjátékból, nagyszerű védekezések után indításainknak és bedobott büntetőinknek köszönhetően megnyertük a meccset 41-34-re.
Sajnos magas emberink támadásban nem tudtak érvényesülni, minden igyekezetük ellenére kevés pontot szereztek. Ennek ellenére iszonyatos mezőny munkát végeztek, Pék Tomi pedig igazi irányítóként mozgatta a csapatot, így lehetett miénk a meccs.
Meccs után rohanás vacsorázni, majd vissza a terembe az esti meccsünkre a Tirana ellen. Az albánok előző meccsein elért eredményeit nézegetve látható volt, hogy toronymagas esélyesek vagyunk, és ennek tudatában elég laza meccset játszottunk. Minden sértést mellőzve ellenfelünk csak barokkos túlzással volt kosárlabda csapatszerűnek nevezhető, és hiányosságaikat még lelkesedéssel sem pótolták. Ennek ellenére remekül érezték magukat: sétálgattak, néha-néha rá is dobtak, mi pedig remek hangulatban szereztük meg a kötelező győzelmet. 66-22, csoport elsőként jutottunk tovább.
Csütörtökön ránk pihenő várt, míg a kadet II.-es csapat másik feléből alakult Kaszások97/3-ra két fontos meccs is, így őket bíztattuk, hogy meglegyen a továbbjutás, ez szerencsére nekik is sikerült.
Pénteken 11.45-kor kezdődött az egyenes kieséses szakasz, ellenfelünk a bosnyák Play-off csapata volt. Meglehetősen erőszakos, támadásban védekezésben egyaránt kegyelmet nem ismerő csapat alaposan megnehezítette a helyzetünket. Ismét remekül vettük fel a kesztyűt és folyamatosan pár pontos előnnyel haladtunk a győzelem felé. Az egész meccset egy beton zóna ellen játszottuk végig, a meccs végére fokozatosan éreztük meg a center rotációból és az oldal forgatásokból adódó lehetőségeket. Ennek és önfeláldozó védekezésüknek köszönhetjük a győzelmet.
A csapat minden tagja nagyot játszott, nagy öröm volt a tovább lépés. Ismét rohanás ebédelni, majd vissza a következő meccsre.
A legjobb 12 között az Ulm csapata ellen kellett megküzdeni a 8 közé jutásért. Igen felemás meccs bontakozott ki. A hihetetlen adottságokkal rendelkező (2 méter feletti centerek, villámgyors mezőnyök) német társaság, nem igazán tudta feltörni kettő-hármas „lakodalmas” zónánkat, indításból, vagy büntetőből szerezték pontjaikat. Védekezésben azonban csak két vezényszót ismertek: ÖL! és ELÁS! Így mi sem nagyon tudtunk épkézláb dobóhelyzethez jutni, és bár az első félidőben még tartottuk a ritmust, a második félidőben a fáradtság mellett, már kipontozódások is hátráltattak minket. Érdekes, hogy a biztos vezetés ellenére ellenfelük nem lazított a gyeplőn, és az utolsó percig úgy védekeztek, mintha mi vezettünk volna… 21-68 a vége, a később egészen a döntőig menetelő gárda parancsolt megálljt számunkra.
Így péntekre-estére nem maradt már más, csak szórakoztató programokon való részvétel a torna utolsó estéjén.
Igazán hasznos, és ezúttal eredményes volt ez a pár nap, mindenki láthatta, merre tendál a nemzetközi kosárlabda, mi az a szemlélet, amit nekünk is meg kell honosítanunk, át kell vennünk ha további eredményeket akarunk elérni.