| Vasas- Csata/B | _ | Óbudai Kaszások |
| 81 | 33 |
| Csapatok | 1. | 2. | 3. | 4. | Végeredmény |
| Vasas- Csata/B | 24 | 22 | 18 | 17 | 81 |
| Óbudai Kaszások | 8 | 5 | 9 | 11 | 33 |
^
Csapatunknál lassacskán véget éra szűkös időszak, mikor hat játékossal kell helytállni mérkőzésen. Sajnos a hétvégén még pont ezen időszak kellős közepén jártunk, és sajnos igen erős ellenféllel kellett megküzdenünk hat versenyképes játékossal. A Vasas ellen csodával ért volna fel, ha hat játékossal nyerni tudunk, szombaton elmaradt acsoda. Az ötödik percig voltunk partiban az ellenféllel, ekkor elhúztak, és tíz pont alá már nem sikerült hoznunk ameccset. Egész félidő alatt erős letámadást alkalmaztak, aminek igen nehezen ,és igen ritkán találtuk meg az ellenszerét, ők azonban az ötödik perc után igen jól megtalálták a zónánkon a „bejáratot”. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a csapatnak nem nagyon ment a kizárás, aminek az lett a következménye, hogy nagyon kevés lepattanót gyűjtöttünk a meccsen, értendő mind a támadó, mind pedig a védő lepattanókra, és ezekből a meg nem szerzett lepattanókból is profitált az ellenfél. Ami pozitívum volt az egészfélidőben, hogy elzárás- leválásból 100%, hogy kosár született valamilyen formában, vagy a ziccert sikerült értékesíteni, vagy büntetőt dobhattunk belőle. (Ebben a műfajban némi fejlődés is felfedezhető!!) Ami negatívum a játék egész képével kapcsolatban, hogy ezt a játékot a mérkőzés folyamán kb.4-szer sikerült megvalósítani, ami érthetetlen, mert azt kell játszani, ami megy! Ez most nem jött össze, de a későbbiek során minden bizonnyal sikerül majd kialakítani a helyzetfelismerő képességet a csapat tagjainál, és kialakul,hogy olyan játékot játszunk amilyet tudunk, és ami megy! A félidő végéig folyamatosan nőtt a hátrányunk.^
^
A második félidő sem kecsegtetett sok jóval, a 46- 13-as eredmény legalábbis nem a legfelemelőbb forduláskor. A félidő elején kicsit összekapta magát a csapat, sikerült pár pontot ledolgozni,de ez is kevés volt a talpra álláshoz. Az ellenfél letámadása iszonyatosan megnehezítette a labdafelhozatalt, számos esetben lehetetlenné is tette. Az eladott labdák száma a fáradtsággal egyenes arányban növekedett is. Kispad híján ugyanis alig jutottak pihenőhöz a lányok, volt aki csak időkérésnél szusszanhatott mert nem volt lehetőség lehozni a pályáról. Az ellenfél kispadjajóval hosszabb volt és igen jól védekező játékosokból állt, ami nagyon meglepte a mi csapatunkat. Ezen agresszív, és szívós védekezés láttán a csapat nagyrésze elfelejtett passzolni, és labdát vezetni is, a második félidőben ez a jelenség fokozottabban jelentkezett. A második játékrész folyamán sajnos közel sem tudtunk kerülni az ellenfélhez, csak jó messziről kullogtunk a nyomában. A várt csoda elmaradt, és legnagyobb bánatunkra sem a játékvezetésre sem az ellenfélre, semmire nem tudjuk rákenni, nekünk kell érte vállalni a felelősséget, mégpedig úgy, hogy kiküszöböljük hiányosságainkat, és legközelebb nem rezelünk be az ellenfél árnyékától!^
^
Összességében a mérkőzés nem volt haszontalan, jól megmutatta milyen téren, és mekkora deficitekkel küzd a csapat az elsajátított készségek terén. Ez csak a segítségünkre lehet a későbbiek folyamán, és ha a csapat morálisan tartja ezt a fejlődést amit mostanában mutat, talán haladhatunk is valamerre. Kiemelném a csapatból Jabloczky Mónikát, rajta jól látszott, hogy igyekszik alkalmazni az edzéseken elsajátított dolgokat, értve ez alatt, hogy vetődött labdákért, illetve, hogy küzdött a lepattanókért, egyelőre kevesebb sikerrel ugyan, de a küzdeni tudás, akarás csírája már megjelent. Hajrá Lányok!!^
| Kardos Annamária | 15/3 |
| Jablonczky Mónika | 12 |
| Kaszás Zsófia | 5 |
| Burján Tímea | 1 |
| Balázsi Fanni | 0 |
| Záros Anna | 0 |
^
