| Bp. Honvéd | _ | Kaszások Serdülő I. |
| 49 | 48 |
| Csapatok | 1. | 2. | 3. | 4. | Végeredmény |
| Bp. Honvéd | 14 | 11 | 17 | 7 | 49 |
| Kaszások Serdülő I. | 8 | 17 | 14 | 9 | 48 |
^
Bár várható volt, hogy ismét a minősítésre nem szoruló zóna ellen kell játszanunk, mégsem készültünk ellene, mert senki sem zónázik ebben az életkorban, csak a Honvéd. Illetve amennyit készültünk (2 edzés…), láthatóan kevés volt. Mert az 1. negyedben rögtön megkaptuk a zónát és szenvedtünk ellene, mint a szorulásos kutyák. 0:8 után találtunk magunkra és tartottuk életben a reményt. Pedig fegyelmezetlenek és pontatlanok voltunk, még totál tiszta helyzeteket is sikerült elpuskázni. A 2. negyedben emberfogást kaptunk, ekkor már ez is megzavarta a fejeket. Nem tudtunk (???) még felállni sem a támadásokhoz. Nem mintha ellenfelünk akadályozta volna meg, egyszerűen csak nem ment. Ezen a napon még ez sem ment. Jó egyéni teljesítményekkel azonban sikerült döntetlenre hoznunk az eredményt. A kapkodás és buta játék ellenére ez azért dicséretet érdemel.^
^
A változatosság kedvéért letámadó zónát kaptunk a 3. negyedben. Természetesen ez is ismeretlen és új volt játékosaim számára, ami elegendő ahhoz, hogy kellő zavart okozzon a fejekben. Ugyanakkor annyira egyszerű fegyelmezett és pontos játékkal átjátszani, hogy örülnünk kellett volna ennek az ajándéknak. De sem fegyelmezettek, sem pontosak nem voltunk, így ismét hátrányba kerültünk. Az utolsó negyedben egyedül a védekezésünk volt elfogadható, amit a kapott 7 pont is mutat. Ugyanakkor támadásban már olyan szinten játszottunk bután, minden edzői utasítást mellőzve, amire nem igazán tudok példát mondani a csapat életéből. Bár megnyertük ezt a negyedet 2 ponttal, 1 ponttal mégis kikaptunk. Pedig a kezünkben volt a győzelem lehetősége és az utolsó percben ellenfelünk is mindent megtett, hogy mi nyerjük a meccset. De nem tudtunk élni vele. Kár, mert a legutóbbi két pontos, bután elvesztett meccs után itt van az újabb, mindössze egyetlen ponttal elbukott meccs.^
^
Fegyelmezetlenek voltuk. Bután játszottunk. Sok helyzetet kihagytunk, sok labdát eladtunk. Ha innét nézzük, nem érdemeltünk győzelmet. Ha a védekezésünket, a kapott 49 pontot, akkor viszont igen. Ha arra gondolok, hogy a Honvéd miért is alkalmazza a zónát, akkor máris érthető a vereségünk. Ez a védekezés tökéletesen alkalmas arra (pláne ebben az életkorban), hogy zavart okozzon a fejekben. Ez most is megtörtént. Több játékosom a meccs után véletlenül a női toalettet találta meg. Én meg az autómat nem. Azóta szerencsére ebből kigyógyultunk, de a meccs elvesztésére jó volt a zóna. Ha viszont azt nézem, hogy ennek ellenére is csak egyetlen ponttal kaptunk ki, máris jobb a kép. Ha a személyi hibák arányát nézem, (9:17, természetesen nekünk volt több), egy picit dühös vagyok. Ha a megítélt büntetőket (ott 20, nálunk 13) már jobb a helyzet, ha pedig a büntetődobó %-ot ( Honvéd 8/20 = 40% ; 6/13 = 46%), akár vigyoroghatnék is. De ha azt nézem, hogy a végén dobtunk a hosszabbításért és egy büntető kimaradt, megint bosszankodom.
Mindent összevetve, nyerhettünk volna ezen a meccsen. Csak saját magunkat okolhatjuk a vereségért. Tanulnunk kell belőle!
Két másik téma.
16 éves edzői pályafutásom alatt valahol 1200 és 1500 közötti számú meccsen ültem a csapataim kispadján. Nyilvánvalóan megosztó személyiség vagyok, sokat kell változnom. Bizonyára nem könnyű saját játékosaimnak, az ellenfeleknek és a szurkolóknak sem végighallgatni, ha műsor van. Ennek ellenére még soha, de soha nem volt konfliktusom az ellenfeleink szurkolóival, szüleivel. Kivéve ezt a szezont, és ráadásul immár másodszor, ismét a honvédos szülőkkel. Nem komoly az eset, de érdemes elgondolkodni rajta. Én a magam részéről megteszem, amit tudok.
A másik: gratulálok a Honvédnak a győzelemhez. Ezen már semmi nem változtat és nem is kell, hogy bármi változtasson. DE. Emlékeztetném a játékvezető kollégákat, a játékosokat és a szurkolókat is, hogy miért is találtak meg engem a meccsen a honvédos szülők? Mert a pályán állva tiltakoztam. Ami nyilván technikai hibát érő akció volt a részemről. Teljesen nyilvánvalóan azért nem kaptam meg a technikait, mert a játékvezetők (a játékosok, ellenfelünk edzője, de talán még a szülők is) pontosan tudták, hogy igazam van. Mert a Honvédnak mindössze 1 másodperc támadó ideje maradt, amikor alapvonali bedobással jöttek, azonban ahogy a pályára került a labda, új 24-es támadó időt kaptak. Ekkor kezdtem reklamálni – igen a pályán állva! Teljes 8 ms telt el, amikor „végre” személyi hibát ítéltek ellenünk. Ahelyett, hogy mi hozhattuk volna játékba a labdát, ellenfelünk dobott kettő büntetőt. Kettő be is ment. Az összesen kettő pont. Végeredmény: 49:48. Nem volt súlyos hiba. Azt már soha nem tudjuk meg, hogyan alakult volna a meccs, ha akkor mi jövünk és ellenfelünknek kettővel kevesebb pontja a van az első félidő végére. De az biztos, hogy a meccs végén is kettővel kevesebb lett volna és innen, ebből a nézőpontból visszatekintve máris más a mérkőzés megítélése.
A tanulságokat mindenki vonja le maga. Mert van bőven. A mi dolgunk a tanulás, a fejlődés. Remélem, hogy a játékosaim is ezen lesznek velem együtt Mert játsszunk még. Akkor lesz itt az ideje, hogy végre intelligens kosárlabdával megszerezzük a győzelmet. De ha nem nyerünk az sem baj, csak legyen jó a játék! És ne kézilabda….
Hajrá Kaszások!^
| Szabó Barnabás | 14 |
| Keresztesi Dávid | 12 |
| Pápai Máté | 6 |
| Vigh Marcell | 4 |
| Vízvári Kristóf | 4 |
| Dudás Benedek | 2 |
| Huber György | 2 |
| Bősz Patrik | 2 |
| Sipos Boldizsár | 2 |
| Varga Dávid | 0 |
| Détár András | nem lépett pályára |
^
