| Szolnoki VSI | _ | Kaszások Serdülő I. |
| 84 | 71 |
| Csapatok | 1. | 2. | 3. | 4. | Végeredmény |
| Szolnoki VSI | 14 | 23 | 25 | 22 | 84 |
| Kaszások Serdülő I. | 19 | 8 | 27 | 17 | 71 |
^
Az Országos Serdülő Bajnokság középdöntő 2. fordulóján Szolnokra utaztunk. Az első meccsen rögtön a hazai csapattal kerültünk szembe. Kristóf pénteki kórházba kerülése és Marek Marci betegség miatti kimaradása nem adott okot az örömre. Ennek ellenére a meccs elején kiválóan kezdtünk. Az 5. percben már 14:2-re vezettünk, mert sikerült egy-egyezni és az add és fuss játék is működött. Ellenfelünk időkérését követően azonban hirtelen nehezebb lett gólt szereznünk, olyan mértékű behúzódással találtuk szemben magunkat. Feljött a Szolnok, így 5 pontos vezetéssel zártuk az 1. negyedet. A 2. negyedben ismét tort ült a szabálytalan védekezés. Ehhez párosult a mi gyenge játékunk: mindenki állt, nem volt labda nélküli mozgás, így egyszerűen képtelenek voltunk dobásig eljutni. A védekezésünk puha volt. Nem lábmunkáztunk, nem segítettünk be, csak csapkodtunk bután. Ezért ellenfelünk egyrészt dobott jó pár könnyű kosarat, másrészt rengeteg büntetőhöz jutottak. 10 pontos hátrányba kerültünk az 1. félidő végére.^
^
A 2. félidőt agresszív letámadással kezdtük. Sok hibánk ellenére is többször feljöttünk 6 pontra, de ilyenkor mindig elkövetett valaki egy otromba gyermeteg hibát. Még a 4. negyed 1. percében is csak 6 pont volt a különbség. De ismét elkaptunk egy nagyon gyenge periódust, eladott labdákkal, fegyelmezetlen támadójátékkal és védekezéssel. A 36. percben 19 pont volt a hátrányunk. Hiába volt közben két időkérésünk is, hiába sikerült harcosabb védekezésre váltanunk, labdákat szereznünk és egyet-kettőt gólra váltanunk. Néhány sikeres büntetővel és Zoli extra hárompontosával is csak 12 pontra tudtunk felzárkózni. 3 kihagyott büntető miatt azonban már nem tudtunk 10 ponton belülre kerülni az utolsó perc elején, ezért nem maradt esélyünk a győzelem kiharcolására. 13 ponttal vereséget szenvedtünk.^
^
Nem játszottunk jól. Mondhatnánk, hogy ilyen játékkal nem érdemeltünk győzelmet. Ez azonban csak részben igaz. Ráadásul nemcsak, vagy nem elsősorban a saját jogunkon játszottunk rosszul, hiszen villámrajtot vettünk, szárnyalt a csapat. Ezért nem törvényszerű, hogy hirtelen rutintalan kezdők módjára kezdjünk el játszani. Hozzájárult ehhez ellenfelünk szabálytalan védekezése és a játékvezetők arcátlan tevékenysége is. Anélkül, hogy játékosaimat felmenteném a hibáik alól, meg kell jegyeznem, hogy ez a védekezés együttműködve egy ilyen bíráskodással bőven elegendő ahhoz, hogy még ilyen sokat látott, de mégiscsak 13-14 éves fiúkat kizökkentsen a megfelelő lelki állapotból. Játékvezetőknél nem követelmény, hogy bármit is tudjanak tevékenységük pszichés hatásáról, de tudatlanságuktól függetlenül ez még működik. Görcsössé válik a játék, megremeg a kéz, megváltozik az észlelés sebessége és minősége, a döntéshozatal lelassul és bizonytalanná válik. Mindez tovább rontja a játékosok állapotát, ami már bőven elegendő egy ilyen siralmas játékhoz és eredményhez. A tények, számok ismeretében semmi okom feltételezni, hogy egy eddig egészen jól játszó csapat hirtelen az évad legrosszabb játékát produkálja csupán önmagától. Nézzük a tényeket, számokat!
Az 1. negyed, 5. percében az állás 14:2 ide. Könnyed, izzadságtól mentes játékkal. Egy-egyeztünk, add és fuss játékot játszottunk. Az 5. percben még csak 3 személyi hibánk és mindössze 1 eladott labdánk volt. Időkérés a Szolnoknál. Ettől kezdve élő fallal találtuk szemben magunkat. Az első negyed utolsó 5 percében 12:5 oda. A negyed végén még mindig csak 5:3 a személyi hibák aránya, így még tudtunk vezetni. De lépéshibát a meglepően sokszor hibázó Szolnok ellen már ekkor sem ítéltek. 2. negyed: totális behúzódás, figyelmeztetés nincs. Személyi hibák aránya 10:7 ide, ez látszólag rendben van, de ha valaki látta a mérkőzést, szembetűnő volt, hogy míg nálunk mindent lefújtak, a másik oldalon többször kellett faultolni ahhoz, hogy egyszer megítéljék a hibát. Lépéshibát továbbra sem ítéltek a szolnoki fiúk ellen. Az 5. perctől, vagyis a szolnoki időkérés és behúzódás után 9 eladott labdát kapartunk össze. 10 pontos hátrányba kerültünk a félidő végére.
A 3. negyedben a személyi hibák aránya 7:5 a javunkra, az utolsó negyedben pedig 9:9. Ez a 9:9 egészen csodás, ha nem számítjuk azt, hogy a 36. percben, 19 pontos szolnoki vezetésnél az összes személyi hiba aránya 28:18 volt. Vagyis az utolsó 4 percben egy 3:6-os faultaránnyal a játékvezetők sikeresen kozmetikáztak ezen a nem túl barátságos mutatón. Ezek után talán nem meglepő a büntetődobások számában mutatkozó különbség: a Szolnok 44-et dobott, mi 29 büntetőt. Hab a tortán, hogy a 36. percben, 19 pontos szolnoki vezetésnél ez az arány 38:21 volt. A hazai csapatnak majdnem kétszer annyi büntetődobásra volt szüksége és lehetősége, hogy ekkora előnyt szerezzen. A lépéshibák megítélése továbbra is hihetetlenül alacsony szintű volt, vagyis ellenfelünk ezen a területen is hatalmas előnyt élvezett, mert lényegesen több lépéshibát követtek el, mint mi.
Összességében a játékvezetőknek egyáltalán nem elegáns, sőt, kifejezetten otromba módon sikerült vezetniük a mérkőzést. Ez többféleképpen, mind számszerűen, mind pszichésen kimutatható módon jelent meg a mérkőzés lefolyásában és végeredményében is. Ez azért szomorú, mert könnyen lehet, hogy ilyen hazai fújás nélkül is nyert volna a Szolnok, ha mi a saját hibánkból esetleg rosszul játszunk (amit így, ilyen játékvezetéssel nem jelenthetünk ki egyértelműen), és az is előfordulhatott volna, hogy korrekt játékvezetés és saját pocsék játékunk mellett is megnyerjük a meccset. De talán az a szcenárió a legvalószínűbb, ami az első 5 percben zajlott, vagyis mindkét oldalon szabályos védekezés mellett a saját játékunkat játszva érünk el valamilyen, de mindenképpen tisztes és tisztességes körülmények között kivívott eredményt. Ez szolgálta volna az egyetemes magyar kosárlabda érdekeit. Erről azonban nagyon gyakran megfeledkeznek játékvezetők, sportvezetők is, pedig (állítólag) ezért dolgozik mindenki a hazai kosárlabda életben. Csak éppen az összefogás, mások munkájának megbecsülése, a becsületes, szabálykövető munka és a pártatlan játékvezetés hibádzik. Tisztelet a kivételnek, mert szerencsére azért arra is akad példa. Itt szeretném ismételten kiemelni és megköszönni a zalaegerszegi kosarasoknak, sportvezetőknek és játékvezetőknek is azt a korrekt, tisztességes és magas szintű szervezési és játékvezetői munkát, amit legutóbb Zalaegerszegen, a Serdülő Országos Bajnokság középdöntőjének 1. fordulóján tapasztaltunk. Példaértékű és követendő torna volt. Erre a mostani, szolnoki fordulóra nem így emlékezünk majd.
Nekünk maradnak a tanulságok és az erőfeszítések, amiket a hibáink kijavítására meg kell tennünk. Van pontosan 4 hetünk, hogy ezeket a hibákat megszüntessük, hogy visszataláljunk a korábbi jó formánkhoz, fegyelmezett játékunkhoz. Csak néhány példa: a közeli dobások eredményes befejezésén javítanunk kell (23/52, azaz 44%); a büntetődobásunk pocsék (14/29, azaz 48% és ez még akkor is igaz, ha a Szolnoké még nálunk is gyengébb: 17/44, azaz 38,6 %). Javulnunk kell védekezésben, lepattanózásban és futógyorsaságban is. Ha úgy tetszik, időben jött pofon volt, ami arra hívta fel a figyelmet, hogy fegyelmezettebb, pontosabb edzésmunkára és együttműködésre van szükségünk. Ezen fogunk dolgozni a következő hetekben. Hajrá Kaszások!
^
^
