Április 2-án, hétfőn indultunk Békásmegyerről a 22 éve megrendezésre kerülő Bécsi Húsvéti Tornára a ’99- es csapattal. Négy autóval, konvojban haladtunk és igen hamar, kb. 2 és fél óra alatt Bécsben voltunk. Először a Stadthalle- ban csekkoltunk be. Csak ámultunk- b
Április 2-án, hétfőn indultunk Békásmegyerről a 22 éve megrendezésre kerülő Bécsi Húsvéti Tornára a ’99- es csapattal. Négy autóval, konvojban haladtunk és igen hamar, kb. 2 és fél óra alatt Bécsben voltunk. Először a Stadthalle- ban csekkoltunk be. Csak ámultunk- bámultunk azon, hogy milyen profi a szervezés és a sportcentrum- ez nálunk még ritkaság számba megy. Innen rövid idő alatt el is értük a szálláshelyünket, ami egy, a Dunán álló hajón berendezett iskola tantermében volt. A hajón nem csak tantermek voltak, hanem egy akkora kosárlabda pálya is, hogy 3 részre osztva lehetett egyszerre 3 mérkőzést játszani egymás mellett.
Első nap csak ismerkedtünk a helyszínnel, második nap viszont megkezdődtek a csoportmérkőzések. A tornán összesen 501 csapat vett részt, a 13 éves korosztályban pedig 22 csapat. Minket a B csoportba soroltak, ahol két német, egy orosz és egy olasz csapat került mellénk.
A második napon délelőtt a Lichterfelde (eredmény 30:19, lásd a beszámolót a mérkőzésről) és a Lib. Trieste (eredmény 26:15, lásd a beszámolót a mérkőzésről) voltak az ellenfeleink. Mindkét ellenfél a védekezésre fektette a hangsúlyt, így alig bírtunk eljutni a kosarukig- igaz, támadásban mi voltunk a jobbak, így ennek köszönhetően mi jöttünk le győztesen a pályáról. Aznap délután megnéztünk még pár mérkőzést, valamint elmentünk a belvárosba sétálni, fagyizni, megnéztük a múzeumnegyedet, a Mariahilfer Strasse-t, stb.
A 3. napon délután voltak a mérkőzések. A 3. mérkőzésünket a Locomotiv (Eredmény: 79-24, lásd a beszámolót a mérkőzésről )csapatával játszottunk, akiket simán legyőztünk, nem volt azonos tudásszinten a két csapat. A negyedik mérkőzést a Mainz csapatával játszottuk, egy élmény volt velük játszani. Itt mindenképp meg kell említenem, hogy ellenszélben, fülsiketítő ellenszurkolásban, csúcsformában játszottunk (eredmény: 83-27, lásd a beszámolót a mérkőzésről). Nem volt várható a nagyarányú győzelem, hisz a csoportmérkőzések eredményei alapján egy kicsivel lehettünk jobbak a Mainz-nál, de mi parádés játékkal győztük le őket, nem kis különbséggel. Ezzel megszereztük az első helyet a csoportban.
A 4. napon a Marosvásárhellyel kerültünk össze a 4-be jutásért. Ami összejött a csoportmérkőzések utolsó mérkőzésén, az most a visszájára fordult. Kihagyott ziccerekkel, tanácstalan támadójátékkal, gyenge védekezéssel, küszködve próbáltunk kosárlabdához hasonló játékot játszani. Így alulteljesítve még a szerencse is elpártolt tőlünk, azaz semmi nem jött össze (eredmény: 57:58, lásd a beszámolót a mérkőzésről). Délután kicsit kiengedve megnéztük a saját korosztályunkban a későbbi bajnok, az ULM és az Alba Berlin mérkőzését. Utána a Stadthalle-ban számomra is ritka alkalmak egyikének számított, hogy ilyen jó U20-as mérkőzést nézhettünk meg (sajnos nálunk itthon NB1/B mérkőzéseken sem látunk ilyen jó játékot).
Másnap a döntők napja volt, sajnos mivel nem voltunk érdekeltek, ezért volt lehetőségünk edzőmérkőzést játszani egy német csapattal, valamint Schönbrunn- ba is ellátogattunk, megnéztük a kastélyt körülvevő kertet, valamint a labirintusban és a kastélyban is eltöltöttünk pár órát. Sajnos már nem értünk vissza a U13-as döntőre, de úgy gondolom, hogy a kosárlabda mellett nem ártott egy kis kultúra is a mi kosarasaink fejébe. Visszaérve a központi csarnokba megnéztük a zsákoló versenyt, valamint az U20 döntőt, aminek természetesen megint a hangulata, játékszínvonala lenyűgözött minket.
Utolsó nap délelőtt 10-kor indultunk haza nagyon sok tapasztalattal, lelkesedéssel, új élményekkel gazdagodva. Úgy gondolom, számunkra eredmény szempontjából nem volt a legkedvezőbb az 5-8. hely, de annak tudatában, hogy nem tudott egész évben együtt edzeni a csapat, illetve játszani sem, nem igazán várhattunk más eredményt. Természetesen a jövőben valamikor mindenképp meg szeretnénk ismételni, hogy ne csak tapasztalatot, ne csak élményeket szerezzünk, hanem tényleg meg is mutassuk ismét, igazán mit is tud a Kaszások 99-es csapata. Hajrá Kaszások!
