Pécsett rendezték idén az U12-es korosztály vegyes jamboree-ját, ami igazából a fiú csapatokat takarta, de a versenykiírás szerint lányokat is szerepeltethettek az együttesek a kereteikben. Az idei seregszemle abban különbözött az előző évek versenyeitől, hogy nem hirdettek helyezéseket, nem volt bajnok, második
Pécsett rendezték idén az U12-es korosztály vegyes jamboree-ját, ami igazából a fiú csapatokat takarta, de a versenykiírás szerint lányokat is szerepeltethettek az együttesek a kereteikben. Az idei seregszemle abban különbözött az előző évek versenyeitől, hogy nem hirdettek helyezéseket, nem volt bajnok, második és harmadik, habár a lebonyolításból lehetett következtetni, hogy melyek az erősebb gárdák.
Nekünk már az is óriási eredménynek számított, hogy alanyi jogon kivívtuk az országosra való kijutást, miután tavaly ”csak” szabadkártyával vettünk részt a soproni tornán, az meg külön elismerés volt a részünkre, hogy a két nyolcasra bontott 16-os mezőnyben a régiós bajnokokat tömörítő ”erősebb” csoportba kerültünk a szövetség döntése alapján. A mi négyesünkben volt a korosztály tavalyi győztese, a Fehérvári Kenguruk, a hatodikként végző Szolnoki Olajbányászok és a szintén előttünk, a kilencedik pozícióban záró debreceni Ziccer Tigrisek, nem mellesleg mindegyik együttes megnyerte idén a régióját.
Vonattal utaztunk a helyszínre, sajnos páran lekésték az indulást, nem önhibájukból, majd az állomásról egyből a csarnokba szállítottak minket, ami egy nagyon kulturált, modern pálya volt, remek helyszíne a jamboreenak. A pénteki első meccsen nem kezdtünk megilletődötten a Fehérvár ellen, egy félidőn keresztül partiban tudtunk lenni velük, végül azonban csak egy tisztességes vereségre futotta az erőnkből. Messze voltunk attól a játéktól, ami idáig juttatott bennünket és sajnos a másnap reggeli, Szolnok ellen vívott találkozón sem sikerült bebizonyítanunk, hogy tudunk ennél jobban is kosárlabdázni, így ez a meccs is egy nagy arányú zakóval zárult. Délután a szintén két vereséggel álló Ziccer Tigrisek vártak ránk, ami a torna legizgalmasabb meccse lett számunkra. Egyedül 2-0-nál tudtunk vezetni a találkozón, a végén is majd tíz pontos hátárnyból álltunk fel és egyenlítettünk ki, ami elég volt a sikerhez, mivel a félidőben több büntetőt értékesítettünk.
Az utolsó napon a két csoportból az azonos helyen végzők mérkőztek egymással, nekünk a tavalyi negyedik helyezett Sportiskolás Sólymok jutottak. A szombathelyi srácok nagyon szép kosárlabdát játszanak, technikásak és remekül veszik észre egymást a pályán, így nem számítottunk könnyű meccsre. A fiúk azonban vasárnapra szedték össze magukat csak igazán, ekkor nyújtottuk messze a legjobb teljesítményünket a tornán, ami ugyan győzelmet nem ért, de megszorongattunk egy remek kis csapatot és büszkén hagyhattuk el a pályát!
A záró ünnepségen minden csapat kupa, oklevél és érem díjazásban részesült, sőt a szervezők tortával is kedveskedtek a gyerekeknek. Nekünk már a könyökünkön jött ki az édesség, mivel a hétvégén, többször is szülinapot ültünk, Balázs pénteken, Pálvölgyi Ricsi szombaton, Benedek pedig hétfőn ünnepelte a jeles évfordulót, nekik ezúton is Boldog Születésnapot Kívánok! A torta persze elfogyott, mi pedig autókkal útra keltünk hazafelé. A tornán megválasztották a csapatok legjobbjait is, nálunk Ágó érdemelte ki ezt a címet, többek között a győztes meccsen mutatott remek negyedik negyedének köszönhetően, ahol egymaga szerezte a gárda összes pontját!
A néhol zord időjárás mellett jutott idő a kikapcsolódásra és a városnézésre is a meccsek között, hiszen rengeteg szabadidőnk volt a három nap során. Fagyiztunk a belvárosában, ellátogattunk a TV toronyba és felülről is megszemléltük a házigazdák városát, kisvasutaztunk egy rövidet és még a BL döntőt is meg tudták tekinteni a srácok.
Köszönöm Endre bácsinak a csapat melletti segítséget, illetve a szülőknek a támogatást, szurkolást, nem csak most Pécsett, hanem az egész év során, hiszen nélkülük nem juthattunk volna el idáig!
Egy nagyon jól szervezett tornán vettünk részt, remek meccseket tudtunk játszani az ország különböző pontjairól érkezett csapatokkal, szakmailag nagyon hasznos három nap volt ez nekünk. Nagyon jó volt látni, hogy a gyerekek az ellenfelekkel is baráti viszonyba kerültek, sőt, szurkoltak is egymásnak a másik mérkőzésein, így nekünk is akadtak extra drukkereink. A kosárlabda ünnepe volt ez a három nap, reméljük, még sok hasonlón tudunk részt venni!
