| Kaszások Serdülő I. | _ | MAFC/A |
| 58 | 65 |
| Csapatok | 1. | 2. | 3. | 4. | Végeredmény |
| Kaszások Serdülő I. | 23 | 5 | 21 | 9 | 58 |
| MAFC/A | 14 | 23 | 18 | 10 | 65 |
^
Pontos játékkal indítottuk mai második mérkőzésünket. Áki, Fecó és Oli folyamatosan szomorították az ellenfél védőit. Az ötödik percig nem bírt egymással a két társaság, ezt követően azonban mi domináltunk. Kilenc pontos fórral fordultunk a második negyedre. Ami ezután következett az legrosszabb rémálmainkat is felül múlta. Védekezésben tehetetlenek voltunk az ellenfél támadóival szemben, egyszerűen lefutottak minket. Támadásban kapkodtunk, eladtuk a labdát, amivel csak a másik csapat helyzetét tettük még könnyebbé. Szempillantás alatt tűnt el kilenc pontos előnyünk és alakult át kilenc pontos hátránnyá. Ami a hibáink mellett a legszörnyűbb volt, hogy mentálisan teljesen elsüllyedtünk. És ezen az időkérés sem segített. Egyszerűen úgy gondoltuk, hogy minden elveszett. Nagy hiba volt.^
^
A második negyed hatását nem bírtuk teljesen függetleníteni magunktól, pedig már az nagy segítség lett volna. Helyette 12:4-gyel indított ellenfelünk a harmadik negyedben. Ezután magunkhoz tértünk. 17:6-os futással zártuk a harmadik negyedet elsősorban Oli pontjainak és Áki két utolsó triplájának köszönhetően. Feljöttünk hat pontra és végre újra látszódott a csapaton, hogy hiszünk! Elhittük, hogy még nincs vége! A szépséghibája mindössze annyi volt a történetnek, hogy az idő egyre inkább ellenünk dolgozott. De nem hagytuk magunkat! Dani triplája, Benedek duplája, majd Olivér bedobott büntetője után négy pontra jöttünk fel. Még bő három perc volt vissza, de már mindkét oldalon meg voltak a csapathibák és az oda vissza büntetők között mi mezőnykosarat nem tudtunk szerezni ellentétben a másik oldallal, így a végén ha vékonyan is, de kikaptunk.^
^
Úgy kezdtük a mérkőzést, ahogy azt megbeszéltük előtte. Határozottan jöttünk ki a pályára, mi akartunk irányítani. Mindez összedőlt a második negyedben. A legnagyobb baj az volt, hogy a hitet is elvesztettük és ez nem oldott meg semmit. Sok sírós arcon kívül nem láthattunk mást ebben a negyedben, pedig erre semmi ok nem volt. Jó lett volna legalább egy embert látni, akiben csak egy kis tartás lett volna és utat mutat a másik ötnek. Nem tudtunk megnyugodni. Kilenc pontos hátrányba kerültünk a félidőben és úgy éreztük, hogy vége mindennek. Érdekes, mert ellenfelünk is pont kilenc pontos hátrányban volt az első negyedet követően, rajtuk viszont nem láttam azt, hogy úgy gondolják mindennek lőttek. Aztán a harmadik negyed dereka táján mintha visszatért volna belénk a lélek. Nagy kár, hogy ezután már csak annyi maradt bennünk, hogy az eredmény után futva, kicsit kozmetikázzuk azt. Úgy gondolom kicsit korán feladtuk ezt a mérkőzést fejben, pedig igenis tudunk mi menni, első másodperctől kezdve a legutolsóig. Jó lett volna most ezt látni. Jó lecke volt ez, remélem nem felejtjük el jó sokáig. Hajrá Fiúk!^
| Hegedüs Olivér | 17 |
| Korompai Ákos | 16/12 |
| Villányi Benedek | 10 |
| Góczán Ferenc | 7 |
| Szántó Dániel | 4/3 |
| Tatár Péter | 2 |
| Rédly Krisztián | 2 |
| Dudás Gergő | 0 |
| Szóráth Gergely | 0 |
| Antal Ármin | 0 |
| Kutrovich Bence | 0 |
| Waigand Ágoston | 0 |
^
