Hétfőn délelőtt a Keleti pályaudvarról indultunk útnak a majdnem egyhetes Bécsi Húsvéti Tornára. A kicsivel több, mint három órás vonatút kellemesen telt, mindenki talált elfoglalni valót magának, volt aki olvasott, de legtöbben valamilyen kütyün játszottak. Miután megérkezt

Article Pic

Itt éppen a Schönbrunn-i kastély előtt

Hétfőn délelőtt a Keleti pályaudvarról indultunk útnak a majdnem egyhetes Bécsi Húsvéti Tornára. A kicsivel több, mint három órás vonatút kellemesen telt, mindenki talált elfoglalni valót magának, volt aki olvasott, de legtöbben valamilyen kütyün játszottak. Miután megérkeztünk Wien Westbahnhof-ra a csapatnak várnia kellett egy kicsit, míg a központi csarnokban, az irodában felvettük a vendégkártyáinkat, amik keddtől biztosították számunkra az ingyenes utazást és a teljes ellátást szállással, étkezéssel együtt. Miután ez megtörtént célba vettük a szállást. Az összességében 20-25 perc metrózás, majd villamosozás után meg is érkeztünk. A Bertha v. Suttner-Schulschiff egy hajó, ami iskolának van kialakítva a Duna partján. A környezet tökéletes volt, tiszta, nyugodt és csendes, távol még a város zajától is. A kipakolás után, immár hatalmas csomagjaink nélkül mentünk vissza a központi csarnokhoz, a stadthalle-hoz, ahol megnéztük a nyitóceremóniát. Itt hatalmas üdvrivalgással fogadtuk, amikor a tornán résztvevő országok zászlajai közül a magyar lobogót is behozták a pályára, a végén pedig az egész eseménynek olyan jó hangulata kerekedett, hogy a végén többen is táncra perdültek csapatunkból a pályán, amikor az pár percre tánctérré változott.

Az utazás, cipekedés és szállásfoglalás fáradalmait kipihenve ébredtünk másnap. Első reggelinket követően (amit minden reggel a szállásunkon, a hajón kaptunk meg) nem vártunk sokat az ebéddel sem. A reggelivel ellentétben az ebéd és a vacsora is a stadthalle-n volt, így oda egy 25-30 perces tömegközlekedés után jutottunk el minden egyes alkalommal. Mivel ma már volt mérkőzésünk délután 1 órakor, úgy gondoltuk, hogy előtte még gyorsan elfogyasztjuk az ebédünket, nehogy az időkorlátból kicsúszva ne kapjuk meg azt a mérkőzés után. De aztán a sok szép nagy szelet rántott hús látványára fittyet hányva mégis inkább elindultunk első mérkőzésünk helyszínére. A mérkőzés, mint később kiderült kevesebb izgalmat tartogatott, mint maga a terem, ami első látásra is picit kicsinek bizonyult. A győzelem után kiéhezve értünk vissza a stadthalle-ba, ahol csalódva konstatáltuk, hogy a rántott húst leváltotta a ketchupos-brokkolis tészta. A nem túl tartalmas ebéd után a többség várva-várta a vacsorát, de a kettő között egy szakadó esős-elázós vásárlást is beiktattunk az egyik közeli Hoferbe. Ezt követően már csak a szállás maradt számunkra a mai nap. A 11 órás takarodóig ma este már sikerült kicsit jobban összebarátkozni több másik csapattal is.

Szerda reggel 9:15-től már mérkőzésünk volt, így a reggelit is korán fogyasztottuk el, ami mit sem változott tegnap óta. A mai két meccsünk is azon a helyszínen volt, ahol tegnap már játszottunk, így jó formán csukott szemmel találtunk már oda. A melegítés alatt kellemes meglepetésben volt részünk, ugyanis az iskola, ahol játszottunk adott otthont a paksi "Atomcsajoknak", akik megtiszteltek minket azzal, hogy lejöttek és szurkoltak nekünk! Nagyon jól esett ez a csapatnak, így ezúton is köszönjük a biztatást a lányoknak! Győzelmünk után gyorsan visszamentünk a szállásra és magunkhoz vettünk némi élelmet, amit a tegnapi bevásárló körúton sikerült szereznünk. Sok időnk nem volt, mert délután 1 órától ismételten játszottunk. Ekkor már nem voltak szurkoló lányok a teremben, lehet, hogy ez is közrejátszott abban, hogy elszenvedtük első vereségünket. Természetesen az sem mellékes, hogy ellenfelünk közt voltak fizikálisan sokkal jobb adottságokkal megáldott játékosok, akik egy másik szinten, más sebességgel tudták játszani a játékot és vezették így győzelemre csapatukat. A mérkőzés után csomagjainkkal együtt igyekeztünk ebédelni menni, mert fél négytől városnéző buszozásra foglaltunk időpontot. Ennek az ingyenes programnak a keretében szinte minden fontosabb bécsi nevezetességet megnézhettünk hosszabb-rövidebb időre, mint például a Schönbrunn-i kastélyt (ahol ki is szálltunk a buszból 25-30 percre), a Stephansdomot, az Operaházat, a Parlamentet, a Pratert vagy éppen a Raiffeisen bank központját. 🙂 A körút után gyorsan megvacsoráztunk, majd pedig belekukkantottunk az U12-es és U13-as korosztály számára rendezett ügyességi versenybe. Az este folyamán tovább folytatódott a takarodóig tartó ismerkedés más csapatokkal.

Másnap ismételten korai kelés után reggeliztünk. A menetrend ugyanaz volt, mint tegnap: 09:15-től és 13:00-től mérkőzés, ezúttal már másik helyszíneken (ugyanabban az utcában csak 5 házszámmal arrébb), a kettő között kis táplálékfelvétel a szálláson. Az első mérkőzést 1 ponttal nyertük meg a végjátékban, hatalmas hangulat közepette. Reméltük, hogy ez erőt fog adni, ami délutánig is kitart, ám a második mérkőzésen nem sok esélyt hagyott nekünk ellenfelünk. Második vereségünket könyveltük el, amikor megint szembesültünk a ténnyel: ez bizony nem a kerti törpék sportja. Már pedig mostani ellenfelünk között voltak olyan játékosok, akik mellett mi csak kabalaállatkának néztünk ki. Ezzel a vereséggel sajnos az is eldőlt, hogy véget értek számunkra a hivatalos mérkőzések, nem jutottunk tovább a 24 csapatos egyenes kieséses szakaszba. Sokáig nem bánkódtunk azonban, mert egy jó kis ebéd után vártuk a dobóverseny kezdetét, amire mi is neveztünk. Ezen a versenyen egy hat fős csapattal neveztünk, ahol a büntetőterület két felső sarkáról kellett dobni minél több kosarat másfél perc alatt. Az első körből még itt is simán tovább jutottunk a legjobb 16 közé, ott azonban már alul maradtunk, mert a nyolc bedobott kosár nem volt elegendő a továbbjutáshoz. Ezt követően már mentünk vissza a szállásra. Az ismerkedés ma este már kicsit alább hagyott, de azért még így is sokan keresték az új ismerősök társaságát a takarodó eljöveteléig.

Mivel ma már nem volt hivatalos mérkőzésünk, ezért ma megengedhettük magunknak, hogy egy kicsit tovább aludjunk. A reggelizésre is csak 8 óra után került sor. A kiadós étkezés után a csapat tegnap esti közösen megszavazott programjára vettük az irányt: szurkolni mentünk a debreceni lány csapat 11:45-kor kezdődő mérkőzésére. Nem is fogtuk vissza magunkat volt ott "Hajrá-hajrá Debrecen!" "DEFENSE! DEFENSE! DEFENSE!" és az ellenfélnek többször is célzott "AIRBALL!" is. A lányok hatalmas tapssal köszönték meg a meccs után a Fiúk lelkes szurkolását. Ezt az ebéd követte, majd pedig a szállásra visszaérve nyomban felkaptuk a felszerelésünket, mert még tegnap este sikerült lebeszélni egy barátságos mérkőzést, csak hogy ma se maradjunk teljesen játék nélkül. A barátságos mérkőzésünk azonban sajnos elmaradt adminisztrációs hibák sorai miatt, helyette a debreceni fiú U14-es csapat mérkőzését tekinthettük meg. Az elmaradt játék miatt azonban nem volt időnk szomorkodni, a stadthalle-ba visszaérve ugyanis miután megvacsoráztunk, este héttől kezdetét vette a talán leglátványosabb esemény, a zsákolóverseny! Az egy órás program után még gyrosozott egyet a csapat, majd pedig szavazásra lett bocsátva a 10 órától kezdődő diszkó. A többség azonban úgy döntött, hogy diszkó helyett menjünk inkább vissza a szállásra. Persze mondhatnám azt is, hogy 10:3-ra nyertek a debreceni lányok a német lányokkal szemben. 🙂

Szombat reggel az utolsó napjához érkezett bécsi kirándulásunk. A késői reggeli után valamivel kilenc óra előtt elkezdtünk összepakolni és takarítani magunk után az osztályteremben. A szülők közül páran megérkeztek kilenc után, hogy segítsenek a pakolásban, de nagyon büszke vagyok a társaságra, mert mire a segítő kezek megérkeztek, mi már nagyon jól álltunk a készülődéssel. Tíz óra körül tisztán, rendben át is adtuk a helyünket, aminek rendkívül örülök. Még a hétfői "exit táblás" akció sem jelentett problémát. A Westbahnhof-ra kiérkezve még volt bő másfél óránk a vonat indulásáig és mi ezt megpróbáltuk a lehető legkisebbre összehúzódva, a legcsekélyebb feltűnést keltve átvészelni. Később aztán kiderült, hogy a Münchenből érkező vonatunk fél órás késéssel fog indulni, de ez sem szegte kedvünket, inkább ettünk még egy-két Big Mac-et. Késve ugyan, de törve nem elindultunk, megint jól érezve magunkat a vonatút alatt kicsivel délután három óra után pedig megérkeztünk a Keleti pályaudvarra, ahol már mindenkit vártak. Köszönjük az egész kirándulást, a tornát és mindent! Nagyon jól éreztük magunkat!

A sport, a kosárlabda mellett természetesen nagyon sok más szempontból is fantasztikus hat napot tölthettünk el Bécsben. Szerintem mindenki nagyon jól érezte magát és emellett az is nagyon fontos, hogy olyan dolgokat is meg tudtunk mutatni magunkból, amik egyébként a hétköznapokban nem biztos, hogy felszínre kerülnek. Megmutattuk, hogy tudunk kulturáltan viselkedni és közlekedni Bécsben. Így minden villamos és metró út Safety volt. 🙂 Nagyon örültem annak, hogy a Fiúk közül többen is bátran használják a német vagy éppen angol nyelvtudásukat és simán tudnak maguknak kérni egy gyrost vagy éppen el tudják mondani, hogy mikor és hol lesz a következő mérkőzésünk. Ha már gyros, akkor vásárlás. Itt sem csalódtam senkiben, hiszen mindenki tudta, hol a határ és egy percig sem volt kétség afelől, hogy mindenki a "Money On My Mind" szellemiségben tölti kint a napokat. Mivel nem voltunk messze Magyarországtól, így nem okozott problémát az időzóna sem, mindenki mindig tudta, hogy mennyi a pontos idő, a 11 órás takarodót mindig betartottuk. És végül remélem, hogy sikerült sok új barátságra is szert tenni, legyen az akár egy debreceni vagy Németországi új ismerős. 🙂

És legvégül ezúton is szeretném megköszöni a segítséget minden kedves szülőnek, aki a hét folyamán bármilyen formában segítette a csapat külföldi tartózkodását!

By voros