| Óbudai Reménységek | _ | HSE |
| 92 | 5 |
| Csapatok | 1. | 2. | Félidei büntető | 3. | 4. | Végeredmény |
| Óbudai Reménységek | 18 | 23 | 3 | 28 | 20 | 92 |
| HSE | 0 | 2 | 1 | 0 | 2 | 5 |
^
Egyesületi hagyománynak nevezhető, hogy a második fordulótól a Reménységek névre keresztelt csapatunk is beszáll a Kenguru Kupa versengésébe. Idén a 2005-ben és később született fiúkat érheti a megtiszteltetés, hogy képviselhetik egyesületünket egy külső bajnokságban, de csak akkor, ha az edzéseken és az ÓMK mérkőzéséken kiemelkedő szorgalommal és példás magatartással tevékenykednek.
Egyelőre 16 fiú kapott jelölést, közülük 12-en alig várták, hogy szombat délután megkezdjék a bajnoki szereplést. Többükön még látszódtak az izgalom jelei, ezt egy közös "eligazítással" és bemelegítéssel sikerült jelentősen csillapítani. A terembe már önbizalomtól telve léptünk, ezt tovább fokozta, hogy ellenfelünk nem tűnt túl szervezett csapatnak, ráadásul mindössze 9 fővel jelentek meg.
A feldobás előtt megbeszéltük a végrehajtandó részfeladatokat, a Bendi-Dini-Barnus-Ákos-Örs ötössel vágtunk neki a meccsnek. Az első két percben már érezhető volt a fölényünk, de még nagyon izgultunk, ezért sok dobásunk maradt ki. Egy gyors időkéréssel sikerült megnyugtatni a csapatot. Dini révén el is kezdtük a gólgyártást, ami Barnus is komolyan becsatalakozott. A kettejük vezérletével hoztuk az első negyedet, de a többiek is igencsak kitettek magukért, hiszen egyetlen kosarat sem engedtünk az ellenfélnek.
A második negyedben még határozottabban kosaraztunk, a dobás is egy kicsivel jobban ment. Önzetlen játékkal folyamatosan növeltük a két csapat közti különbséget. Mindenkinek jutott szerep a támadásokban is, szinte az összes ekkor pályára lépő játékosunk szerzett kosarat. Nagy csapásszámmal dolgoztunk, aminek a számolatlanul szerzett labdák adták meg az alaphangot, így a félidőre behozhatatlannak mondható előnyt építettünk.^
^
A félidei büntetőzés talán az egyetlen terület, ahol komoly hiányérzetem volt. Domi, Hajdu Gergő és Tomi tudott pontosan dobni a vonal mögül, nekik természetesen gratulálok, de csapat szinten ez egyelőre kevéske.
A második félidőben igyekeztem mindenkinek közel azonos játéklehetőséget biztosítani, ezt pedig hajtós, sok passzos játékkal hálálták meg a fiúk. Több türelmes és már-már a tiki-takára hasonlító, sok passzos támadást vezettünk. Jó volt nézni. Az eredmény sem maradt el, sorra dobtuk a kosarakat. Olyan sokat, hogy már a jegyzőasztalnál sem tudták követni. Biztos vagyok benne, hogy több kosarat dobtunk, mint amit az eredményjelző és a jegyzőkönyv mutatott, ezért az alább olvasható dobott pontok is pusztán tájékoztató jellegűek, de a lényeg, hogy mindenkinek volt sikerélménye és jól érezték magukat a srácok. Gratulálok a győzelemhez!^
^
Első találkozásunk szuperül sikerült. Nagyon örültem, hogy a korábbi évekhez hasonlóan az idei Reménység csapat tagjai is pillanatok alatt megtalálták a közös hangot. Ez nagyban köszönhető az egységes akadémiai programunknak is, de persze a kiválasztott gyerekek játékintelligenciáját is dicséri.
Mindenki igazolta, hogy megérdemelten lett kiválasztva, hiszen nem volt olyan fiú, aki ne vette volna ki a részét a csapat játékából támadásban és vedekezésben is. Érdekes tapasztalat volt, hogy az Óbudai Mini Kupához képest jóval lazábban kezelték a szabályokat. Ennek az egyik szüleménye részünkről a rengeteg "középtávoli" dobás volt, ami abból fakadt, hogy az ellenfél sokszor öt emberrel állt a palánk alatt, így más esélyünk nem volt a kosárszerzésre. Ma meglepően jó százalékkal beestek ezek a dobások is, de a jövőben remélhetőleg a közeli dobásokat tudjuk majd erőltetni.
Összességében igazi csapatként funkcionálva arattunk hatalmas különbséggel győzelmet, amihez még egyszer gratulálok mindenkinek. Remek bemutatkozás volt.^
^
