A Kadett Reménységek  csapatából 14 fővel edzőtáboroztunk Dabason. A rendkívül mostoha időjárás, a nyakunkba  zúduló zivatarok szerencsére nem rontották a gyerekek hangulatát, a táborozás így még kalandosabbra sikeredett.

 A fiúk délelőtti erőnléti edz

Article Pic

Oláh Viktor

 A Kadett Reménységek  csapatából 14 fővel edzőtáboroztunk Dabason. A rendkívül mostoha időjárás, a nyakunkba  zúduló zivatarok szerencsére nem rontották a gyerekek hangulatát, a táborozás így még kalandosabbra sikeredett.

 A fiúk délelőtti erőnléti edzések során eléggé kidőltek, de az ebéddel és az azt követő  csendes pihenővel, – amit  felváltva asztali tenisszel,  TV nézéssel, „szokásos” telefonozással, szórejtvényezéssel vagy egyszerűen csak pihenéssel töltöttek,- a délutáni edzésekre  már teljes mértékben ismét „hadrafoghatók”  voltak. Persze ebben jelentős szerepe volt, hogy naponta meglátogattuk a közeli kisbolt árukészletét, melyből ki-ki kedve szerint kényeztette magát. 

 A délutáni labdás edzések is kemény munkával teltek, alaptechnikai elemek javítgatásával,  csiszolgatásával.  Az edzéseket minden nap 15-20 perces szabadjátékkal  zártuk, – amit a gyerekek általában legjobban kedvelnek-, most is kitörő örömmel fogadtak, és még a legfáradtabbak is feléledtek. Egyik nap jutalmul 30 perces szabadjátékot „kaptak” az edzés végén. 

 A tervezett strandolás a kellemetlen  időjárás miatt elmaradt, ezért kárpótlásul a gyerekekkel sütizni,  fagylaltozni  indultunk és  meglátogattuk  Dabas egyik  nevezetességét, a magas színvonalú nemzetközi sporteseményeknek is helyt adó OBO Arénát. A létesítmény, a küzdőtér, ahol egyszerre három kosárlabdapályát is ki lehet alakítani, lenyűgözte a gyerekeket és arra ösztönözte, hogy eljátszanak a gondolattal: „Milyen lenne itt pályára lépni?” és „Hű milyen király lenne, ha jövőre itt lenne az edzőtábor?” Biztos vagyok benne, hogy lesz sportrendezvény, amit majd azért látogatnak meg, mert ebben az arénában kerül megrendezésre és igen kíváncsiak volta milyen is amikor „üzemel”.

  Szombaton, az utolsó teljes napot, önértékeléssel zártuk. Sort kerítettünk arra, hogy megbeszéljük, ki mit, hogyan és miért tett az edzéseken. A magam részéről, edzőként én is értékeltem a munkámat. A gyerekek nagyon reálisan értékelték az edzéseken nyújtott teljesítményüket, őszintén beszéltek hiányosságaikról. Az elmúlt szezon csapatkapitánya hangsúlyozta a csapat számára  kialakítandó „csapatként működő önarculatot”. Csapatépítés érdekében jelentős lépést tettek a gyerekek azzal hogy,  – edző irányítás nélkül – még órákig beszélgettek helytállásukról, teljesítményükről és az egymással kapcsolatban felmerülő problémáikról, annak megoldásáról. Az egész heti kemény munka eredménye és együtt töltött idő eredményeként, sikerült az első lépést megtennünk a csapat építéshez.    
 

By olah