| Mini Reménységek | _ | BLF Bolhák |
| 103 | 28 |
| Csapatok | 1. | 2. | Félidei büntető | 3. | 4. | Végeredmény |
| Mini Reménységek | 15 | 29 | 2 | 19 | 38 | 103 |
| BLF Bolhák | 8 | 6 | 2 | 6 | 6 | 28 |
^
Volt egy mérkőzésnyi szünetünk, amit a Malév és a BLF végletekig kiélezett küzdelmének megtekintésével töltöttünk. A Bolhák mindössze 4 ponttal maradtak alul a Malévosokkal szemben, kíváncsiak voltunk, hogy egy ilyen komoly csata mennyit vesz ki belőlük. Matyi, Csani és Peti kosaraival perc után 6:0 volt ide. Lehetett volna már 16:0 is. Időt is kértünk, mert bosszantó volt, hogy sima helyzeteket puskázunk el a saját fegyelmezetlenségünk okán. Talán el is hangzott a számból, hogy "dobhatnánk száz pontot, erre leállunk dagonyázni".. 🙂 Az időkérés után sem javult a helyzet, sőt a védekezünk is összeomlott, kaptunk zsinórban 8 pontot úgy, hogy nem voltunk hajlandóak megelőzni az ellenfelet. Szóval 8:6 oda, erre egyszercsak "bekattan" a csapat. Csani kosár, Csani kosár, Matyi kosár, Peti büntetők, Peti büntetők. Mindezt egy teljesen más lendülettel és szellemiséggel kb. kettő perc alatt. A negyed végén meg is kérdeztem a srácoktól, hogy miért kellett ennyit várni arra, hogy elkezdjünk kosárlabdázni? Aztán jött a második negyed. Ismét iszonyatos sebességbeli különbség. Bár kapott góllal indult a negyed, onnantól kezdve már csak a hátunkat nézte az ellenfél. És passzoltunk. Végre! Futottunk és ment előre a labda és potyogtak a kosarak. Mint az a nagykönyben meg van írva. Martin és Kopi nagyon éltek, de Mateo is betalált.^
^
A félidőben megint fogalmunk sem volt arról, hogy honnan kellene dobni, mert nincs kijelölve. Az általunk vélt távolságból két dobásunk volt jó.
Harmadik negyed. Játszottunk. Mind az öt pályán lévő játékosunk pontot tudott szerezni. Futottunk, ment a labda, ha kimaradt leszedtük és újra próbálkoztunk. Bár itt is volt néhány bosszantó helyzetkiválasztás és rossz dobás, ezt mind ellensúlyozta az a csapatjáték, amit mutattunk. Öröm volt nézni. Jött a negyedik negyed, az erejével ekkorra már teljesen elkészülő ellenfelünk ellen nem húztuk be a kéziféket. El akartuk érni a 100 pontot. HARMINCNYOLC. Igen, 38. Ennyi pontot szereztünk az utolsó 10 percben. Elképesztő volt. Egyszerűen képtelenek voltunk abbahagyni. Alig volt támadásunk, amelyet ne fejeztünk volna be kosárral. Volt több olyan támadás, amelyben 3-4 átadással, szinte leütés nélkül jutottunk el a kosárig. Itt is minden pályára lépő játékosunk szerzett pontot. Igazi kosárünnepet tartottunk, ami akkor érte el a csúcspontját, amikor átléptük a 100 pontos álomhatárt. Örülök, hogy osztozhattam a gyerekek örömében. Jó volt látni, a boldog arcokat. Átrezték a gyerekek, hogy az ilyen pillanatokért érdemes hajtani és megizzadni. Biztos sokáig emlékeznek majd erre. Egy szuper délután tökéletes megkoronozása volt.^
^
Nagy élmény volt edzőként is ez a meccs. Szeretnék kalapot emelni az ellenfél csapata előtt is, akik a nagy különbség ellenére egy pillanatra sem adták meg magukat. Újra és újra megpróbálták. Azt gondolom, hogy a nagy különbség ellenére ők is emelt fővel hagyhatták el a pályát. Büszkék lehetünk mi is magunkra, hiszen végre igazán csapatként játszottunk. Mindenki ráérzett a futós, passzolós játék ízére és futószalagon gyártottuk a szebbnél szebb megoldásokat. Csak sorolni lehetne őket. Mindenki kivette a részét a pontzuhatagból. Gratulálok Fiúk! Hajrá Reménységek!^
^
